Szerző: Gárdai László
Több mint másfél évtizede tartó jogi, gazdasági és társadalmi hullámvasút végére kerülhet pont, miután az Európai Unió Bíróságának legújabb ítélete új reményt adott a devizahiteleseknek. A döntés szerint, ha az árfolyamkockázatokról nem kaptak megfelelő tájékoztatást, a szerződések semmisek lehetnek – ez pedig gyökeresen átírhatja a magyar devizahitelezés jogi értelmezését. A cikk áttekinti a válság kialakulásának történetét, a felelősöket, valamint a legfrissebb fejlemények lehetséges következményeit.
A devizahitelek csapdája több százezer ember életét keserítette meg Magyarországon, és most, 15-17 év után felcsillant némi remény a kárpótlásra, de még mindig nem tudni, hogyan alakulnak a dolgok. Az alábbi írás összefoglalja az eddig történteket.
2000-es évek elején deviza alapú hitelezésben bevezetésénél szinte valamennyi hibát elkövették a történet szereplői. A svájci frank alapú devizahitelezés akkor kapott lendületet, amikor 2002-től fokozatosan megszüntették a forint alapú államilag támogatott hitelezést.2003-ban és 2005-ben az államilag támogatott forinthitelprogramok mértékét a baloldali kormányzat drasztikusan csökkentette, ami elősegítette a devizahitelek elterjedését. A kormányzat elhibázott gazdaságpolitikai döntésén kívül a felügyeleti szerv hibája és közömbössége is az okok között szerepel.
A bankszövetség is hibázott amikor a honlapján arról írtak, hogy nem kell attól félni, hogy az árfolyamkockázat miatt a lakosságot súlyos veszteségek érik. Az ECONOMUS Gazdaságkutató alapítvány tanulmánya szerint a bankok túlzott versenye is közrejátszott a devizahitel-válság kialakulásában.
A Magyar Nemzeti Bank korábbi vezetése az egész devizahitelezés alatt többször is hibázott, nem csak nem állították meg a folyamatokat, ennek lehetőségei amúgy korlátozottak voltak, és akarva-akaratlanul még ösztönözték is a hitelezést. A lakossági hitelállomány Magyarországon 2000 és 2008 között, több mint 12-szeresére növekedett. Az új lakáshitel szerződéseknél a 2000-es években a szerződések darabszáma mellett a felvett hitelösszeg is addig nem látott méreteket öltött, 2008-ban pedig rekord összegű folyósítás történt.
A magyar lakosság, hogy szinten tarthassa a fogyasztását, a devizahitelezést nem csupán lakáscéllal, hanem szabad felhasználású konstrukcióban is igényelte a bankoktól. A lakossági hitelállomány mindösszesen három év alatt, 2005 és 2008 között 125 százalékkal nőtt, miközben a devizahitelek aránya 29 százalékról 70 százalékra emelkedett. A lakáshitelek felépülése mellett az egyik legjelentősebb kockázatot hordozó folyamat volt, hogy a szabad felhasználású jelzáloghitelek is jelentős mértékben elterjedtek és 2008-ra már 2 ezer milliárd forintot is meghaladta az értékük. Mindenki, kormányzati tisztviselők és pénzügyi szakemberek is, egyöntetűen alábecsülték és nem látták tisztán a deviza alapú lakáshitelezéssel felépülő jelentős kockázatokat az országban. A deviza alapú hitelek vonzó feltételeket ígértek a tapasztalatlan magyar lakosság számára, miközben a konstrukciónak köszönhetően a magas kockázatot hordozó jelek rejtve maradtak a hitelfelvevők számára. A deviza alapú hitelezés széles körben azért tudott ilyen jelentős mértékben és rendkívül dinamikus ütemben elterjedni, mert a forint és a deviza kamatkülönbözete rendkívül magas volt, és látszólag kedvezőbbnek tűnt deviza alapon, alacsony kamatszint mellett eladósodni. Az alacsony kamatszinteknek köszönhetően, a hiteligénylők már 2004-ben is 80-90 százalékban a deviza alapú hitelek folyósítását választották a forinthitelek helyett. A devizahitel-válság kialakulásában a lakosság tájékozatlansága is kulcsfontosságú volt.
Az idén azonban fordulat történt, sok-sok pereskedés után az Európai Unió Bírósága (EUB) egy 2007-ben kötött svájci frank alapú autólízing-szerződés ügyében úgy döntött, hogy az árfolyamkockázatról szóló hiányos tájékoztatás miatt a szerződés érvénytelen. A megfizetett havi törlesztőrészletek és költségek teljes összege visszajár az adósoknak. Ez az ítélet azonban az ügyben érintett ügyvédek véleményével szemben elsősorban a jövőbeli döntésekre vonatkozik és nem a korábbi devizahiteles ügyletekre. A még nem lezárt hiteltörlesztéseknél, ha bizonyítható a hiányos a tájékoztatás, csak akkor érdemes az adósnak bírósághoz fordulni.
Egyes becslések szerint hárommillió devizahiteles szerződést kötöttek, de a bíróság döntése közvetlenül valószínűleg keveseket érinthet. Az ezzel kapcsolatos vélemények jelentősen eltérnek.
Az Európai Unió bíróságának ítélete alapvetően átírja a devizahitel-ügyek eddigi értelmezését Marczingós László ügyvéd szerint, aki az Európai Unió Bíróságán indított pert megnyerte.
Szerinte minden devizahiteles szerződés érvénytelen. Mint ismeretes a Kúria az ügyben előzetes döntéshozatalt kért a bíróságtól. Az EUB az ítéletben kimondta: „egy tisztességtelennek minősített szerződési feltételt főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, úgyhogy a fogyasztóra nézve nem fejthet ki joghatást” Ez az ügyvéd szerint azt jelenti, hogy a hitelügyletek egy részénél elölről kezdődhet minden, a teljes hazai ítélkezési gyakorlatot felül kell vizsgálni.
„Gyakorlatilag minden egyes devizaalapú szerződés Magyarországon érvénytelen, mert mindegyikben szerepelt a vételi és az eladási árfolyam különbsége” – ez a véleménye Szepesházi Péter ügyvédnek, volt bírónak is, aki több devizahiteles ügyben képviselte az adósokat. Szepesházi bízik abban, hogy a magyar bírók, – ha indulnak a perek – egyre inkább vállalják, hogy eltérnek a Kúria iránymutatásától.
Róna Péter közgazdász, egyetemi professzor már 20 évvel ezelőtt hibás terméknek minősítette a devizahiteleket. Szerinte az Európai Unió Bírósága a mostani ítéletében is ezt mondta ki – erről beszélt az ATV-ben is. Szerinte a bíróság úgy foglalt állást, hogy az árfolyamkockázatot nem lehet a fogyasztóra átterhelni.
A Portfólió elemzője Palkó István – aki jelezte, hogy nem jogász – úgy fogalmazott, hogy „ez a mostani döntés minden eddiginél egyértelműbben rávilágít arra, hogy melyek lehetnek azok az esetek, amelyekben bizonyítani lehet, hogy a szerződéses feltételek tisztességtelensége miatt a szerződés érvénytelen. A kérdés az, hogy az árfolyamkockázatról szóló tájékoztató megfelelő volt-e. Ennek eldöntése az egyedi ügyekben, a bíróságokra tartozik. Elterjedt a magyar közbeszédben, hogy a bíróság döntése nem az egyedi ügyről, hanem az összes devizahitel szerződésről szól, azaz, hogy általában tisztességtelen volt az árfolyammal kapcsolatos tájékoztatás. Ezzel nem értek egyet: a szerződések jellemzően felhívták a figyelmet az árfolyamkockázatra, mondta Palkó.
Már lezárt pereket is újra tárgyalhatnak, de ennek megítélése a bíróságra tartozik, így kommentálta az Európai Bíróság döntését Nagy Márton gazdasági miniszter. Szerinte, a fő kérdés az, hogy a bankok előzetesen tájékoztatták-e a hitel kérelmezőjét a kamatokból és az árfolyam változásból eredő kockázatokról.
A Magyar Nemzeti Bank nem véleményezte a döntést, de ahogy írták, azt tiszteletben tartják és figyelemmel kísérik. Az, hogy ez pontosan mit jelent nem lehet tudni. A TELEX.hu kérdésére válaszolva közölték, hogy a hazai bíróságok a kúriai döntés alapján alakítják majd ki ítélkezési gyakorlatukat.
Az Igazságügyi Minisztérium azzal érvelt, hogy a devizahiteleket a Gyurcsány–Bajnai kormányok erőltették a magyar családokra. Az otthonteremtési támogatásokat, az államilag támogatott hiteleket eltörölték és hagyták, hogy a bankok kockázatos devizahitelekbe hajszolják a családokat.
Az ügyben a pártok többsége is megszólalt. Devizakárpótlási törvényjavaslatában felvételkori árfolyamon történő elszámolást és kártérítést kezdeményez a Demokratikus Koalíció. Hadházy Ákos független képviselő és Jámbor András közös törvényjavaslatával azt szeretné elérni, hogy az összes folyamatban lévő devizahiteles ügyet függessze fel a magyar állam.
A deviza-hitelezésben az eredendő bűn a Járai vezette Nemzeti Banké – így fogalmazott Surányi György közgazdász, egyetemi tanát az MNB volt elnöke.
“2001. márciusáig ragaszkodtam ahhoz, hogy fogjuk vissza a rövidlejáratú – tehát spekulatív – külföldi tőkebeáramlást, mert az erősen képes rángatni a forint árfolyamát. Azt is szerettem volna elérni, hogy azok a jövedelemtulajdonosok, akiknek nincs deviza jövedelmük, azok ne vehessenek föl devizahitelt. Amikor a Nemzeti Bank próbált az infláció ellen küzdeni és emelte a kamatokat, akkor a forint árfolyama úgy felértékelődött, hogy az nem volt összhangban a gazdaság teljesítményével, minél drágábbá vált a forint-hitelfelvétel, annál vonzóbbá vált az embereknek a devizahitel.”
Sokan úgy gondolták, hogy van ingyen ebéd, nem gondoltak bele, hogy ezért van valami oka annak, hogy 5 százalék a svájci frank kamata miközben a forinté 12. Azok a hitelfelvevők, akik beszálltak ebbe a játékba 3-4 éven keresztül kifejezetten úgy érezhették, hogy megütötték a főnyereményt, mert egyre csökkent tartozásuk forintban mérve és egyre kisebb lett a törlesztésük. Akkor senki sem kiabált, hogy nem érti az árfolyamkockázatot.
2003 őszéig csak nagyon kevés devizahitel volt. 2001 elején az Orbán kormány behozott egy olyan lakásfinanszírozási rendszert, amely Surányi szerint „úgy volt rossz ahogy.” Harminc évre fix 3 és fél százalékos kamaton lehetett felvenni hitelt 30 millió forintig, amikor az infláció 6 százalék volt.
“Nagyon sokan üzletet láttak ebben. Egy év után a Medgyessy kormány – késlekedve – felfüggesztette ezt a támogatást“. Akkor indult be a devizahitelezés, de közben nagyra nőtt a szakadék a forint- és a devizakamat között. Legalább azt meg kellett volna tiltani, hogy eurón kívül más valutában lehessen eladósodni. A legnagyobb tehernövekedés abból következett, hogy az euró-svájci frank árfolyam durván megváltozott, a svájci frank napjainkig csaknem a duplájára drágult.
A kereskedelmi bankok is hibáztak: meg kellett volna állapodniuk abban, hogy eurón kívül más pénznemben nem hiteleznek. A bankok egyoldalú szerződéseket kötöttek – ezt a fogyasztóvédelemnek azonnal meg kellett volna tiltani. Ráadásul a bankok átváltási rátaja is túl magas volt. A felelősségi láncnak maguk az adósok is részesei voltak,sok esetben több hitelt vettek fel: például jelzáloghitelt, autóhitelt és lízingeltek is. Nem kalkuláltak azzal – amivel pedig kalkulálni kellett volna – hogy egy 10-30 százalékos törlesztőrészlet növekedés normál körülmények között is bekövetkezhet.
Számos tényező vezetett e kialakult helyzethez. Ebben szerepe volt a nagy költségvetési hiánynak, mulasztott a jegybank is. Surányi szerint legalább a svájci frankot ki kellett volna zárniuk a kereskedelmi bankoknak a hitelfelvételből. A helyzeten csak rontott a kereskedelmi bankok önkényes kamatemelése és az ügyfelek sem körültekintően vették föl a hiteleket.
“Az Európai Bíróság döntése után majdnem abszurdnak gondolom az eredeti állapotot visszaállítani, ez szinte lehetetlen. A magyar bankrendszernek is óriási veszteséget jelentene, megkockáztatom, hogy a 2008-2009-es gazdasági-pénzügyi válság kutyafüle, ahhoz képest, hogy ha ez egyszerre zúdulna a bankrendszerre” – közölte Surányi.
Az Európai Bíróság döntése egy konkrét ügyben hozott ítéletet, amely a múltra nem vonatkozik – ezt Bodnár Zoltán jogász, egyetemi tanár mondta.
Az érintett hazai ügyvédek szerint a bírósági döntés alapvetően átírja a devizahitel-ügyek eddigi értelmezését. Többen is azt állítják, hogy minden olyan deviza alapú kölcsönszerződésre érvényes az ítélet, amelyben a szolgáltatott kölcsönt egy devizához kötik.
“Szerintem ez egy nagyon súlyos, félrevezető hazug állítás. Az ítéletből semmi ilyen nem következik. A döntés nem vonatkozik a devizahitelekre, ez kizárólag a 2007-ben kötött svájci frank alapú autólízing szerződésre érvényes. Nem tartalmaz az ítélet semmi olyan rendelkezést, amely arra kötelezné a magyar bíróságokat, hogy vegyenek elő minden aktát és vizsgálják át újra“, véli Bodnár.
Ahol jogerős ítéletekkel lezárt ügyek vannak, annak vége, kész. A hitelintézetekre vonatkozó szabályok egészen egyértelműek: a bank ezeket a kölcsönöket devizában tartja nyilván és ebben a hitelkonstrukcióban a kockázatot automatikusan az viseli, aki a kölcsönt felveszi. Az egész mostani uniós bírósági ítélet olyan ügyletekről szól, ahol megállapították, hogy tisztességtelen volt a szerződés, folytatta Bodnár.
Az ügyvédek közül többen is úgy érvelnek, hogy a nem megfelelő tájékoztatás miatt valamennyi szerződés semmis.
Azonban kizárólag azokról az esetekről beszél ez az ítélet, amikor tisztességtelennek lett minősítve az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződés. Ezt azonban bizonyítani kell. Ha az ügyfél a bírósági eljárásban bizonyítani tudja, hogy nem kapott megfelelő tájékoztatást az árfolyamkockázatról, akkor van keresnivalója. A devizahitelek többsége azonban nem ilyen. Ha itt bárki, bármit is akar az érintett ügyfelek közül – szemben azzal, amit az üzletileg érintett ügyvédek mondanak – akkor nekik kell egyedi eljárást indítani a bíróságon. Ez nem lesz egyszerű, mert a 2015-ös forintositás után már nem volt árfolyamkockázat. Azokban az esetekben, ahol már teljes egészében törlesztették a tartozást – akár a konvertálás után -ott már senkinek semmi keresnivalója nincs. Vagyis Bodnár Zoltán szerint az ítélet csak a jövőre nézve jelent kötelezettséget a magyar bíróságoknak.
E cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.
