De az állomány talpra állt: az elmúlt évtizedben visszafoglalta a Kácsi-patak eredéstől számított 900 méter hosszú szakaszát.

A lényeg: ez egy klassz múzeum. A bányászati geekektől az értelmes időtöltést kereső kisgyerekes családokig mindenki megtalálja a neki való részt, azaz látható, hogy nemcsak múzeumpedagógiailag, de közpénzügyileg is jól csinálják a fenntartók.

A támogatás a társadalom legérzékenyebb területein avatkozna be a szegények és kirekesztettek érdekében, és a leginkább rászorulókat segítené. Ám ha közelebbről megnézzük az eddigi teljesítést, a kép meglehetősen borús.

A park megnyitott, a korábbi zöld mező helyén kis ösvények, pihenők, kiszolgálóépületek, csúszdák, akadálypályák lettek. A pályázati pénzt nem síbolták el, ez szinte biztos, a gyerekek számára csodás élményt nyújt a látogatás.

A pumpapályák terjedése megállíthatatlan, ami az európai uniós források fejlesztési hulláma nélkül biztosan nem valósulhatott volna meg.

Több magyarázat lehet arra, miért nem működteti tovább az állam a projektekben kipróbált programokat költségvetési forrásból: az egyik, a legevidensebb, hogy nincs pénz rá, de az elmúlt 15 évben azt is láthattuk, hogy amire van politikai akarat, arra azért pénz is akad.