Szerző: Csáki Judit
A gyerekszínház komoly és nehéz terep, nemcsak összetett szakértelmet kíván, hanem komoly felelősség is. És bár vidéken számos csapat verseng a „megszállható” helyekért, tevékenységük sokszor nélkülözi egyik vagy másik elemet. Általánosságban beszélek, teszem hozzá gyorsan. Mert vannak remek vándorelőadások is.
A Fogi Színháza egy kétéves projektre nyert támogatást az Európai Unió Kohéziós Alapjától, „a gyermekek színházkultúrájáért”. A pályázásban és lebonyolításban segítségére volt egy külső projektmenedzser cég. A projektmenedzser szerint – ahogy a pályázatban is szerepel – tizenkét intézménnyel működtek együtt: néhány óvodával, általános iskolákkal, itt is főleg az alsó tagozatokkal. Mint Hegedűs Adrienn elmondta, több típusú foglalkozást szerveztek, a rendhagyó irodalomórától a rendszeres heti foglalkozásokon át a témahetekig; ez utóbbiakon egy-egy előadás részletes feldolgozása zajlott.
Kíváncsi voltam, kik vezették ezeket az előadások utáni foglalkozásokat, hiszen az ilyen feldolgozásoknak komoly szakmai feltételrendszere, és tartalmi-módszertani „kiskátéja” van. Hegedűs Adrienn szerint többnyire az előadásokban szereplő színészek, de a projekt idejére alkalmazásba vettek drámatanárokat is. Sajnos, amikor Fogarassy Andrástól, a Fogi Színháza vezetőjétől és névadójától egy, a projektben foglalkoztatott drámatanár elérhetőségét kértem, az azóta (2019) eltelt sok-sok év miatt már senkinek a nevére nem emlékezett, és elérhetőséget sem tudott adni.
Jó lett volna pedig, mert szerintem ez, vagyis a drámatanárok részvétele biztosíthatta volna, hogy teljesül a pályázat címeként is megadott cél, amelyet a pályázat így részletez:
„A formális oktatást támogató és kiegészítő kulturális nevelés jelentős szerepet játszik a gyermekek személyiségfejlődésében és képességeik kibontakoztatásában, innovatív gondolkodásmódjuk kialakításában: felszínre hozzák a gyermekekben rejlő kreativitást, növelik önbizalmukat, kapcsolatteremtő, önkifejező, problémamegoldó és konfliktuskezelő képességüket, aktivitásukat és erősítik motiváltságukat. A projekttel célunk a nevelési-oktatási intézmények tanulóinak és az óvodás gyermekek óvodai foglalkozáson kívüli kompetenciafejlesztése, ismeret- és tudásgyarapítása az alábbi programok megtartásával: Szakkör, (heti, vagy havi); Kulturális óra (pl. múzeumi óra, könyvtári óra); Fejlesztő-, felzárkóztató kiscsoport; Táborok; Versenyek, vetélkedők; Műhely- és klubfoglalkozás; Témanap, témahét; Művészeti csoport; Foglalkozássorozat.”
Fogarassy András színháza voltaképpen két színház: a Fogi Színház gyerekelőadásokat játszik, a Pesti Művész Színház pedig felnőtt szórakoztató produkciókat. A pályázatban a Fogi Színház érintett, és a projekt céljai közt egyrészt a gyerekek színházhoz szoktatása, másrészt a korai iskolaelhagyás megelőzése szerepelt.
Kaposváron és környékén működtek, és volt nap, hogy négy előadást is tartottak. Amikor Fogarassy Andrásnak megemlítettem, hogy az Európai Unió Kohéziós Alapjától elnyert 30 millió forint független színházi viszonylatban igen komoly összeg, ezért érdekel engem, hogy a vállalt projekt miben különbözik az alaptevékenységüktől, illetve milyen többletet ígér ahhoz képest, talán félreértve a megjegyzést, igen idegesen kikérte magának, hogy „a zsebében turkáljak”. És hosszan magyarázta, hogy egy egynapos kaposvári szereplés – utazás, szállás, gázsi, elmaradt szinkron és egyéb költségek – közel egymillió forintba kerülhet. Engem ugyan épp nem ez érdekelt volna, hanem tényleg az, hogy 1. képzett drámatanárok vezették-e ezeket a bizonyos feldolgozó foglalkozásokat 2. milyen többlet keletkezett a működésükben a támogatás révén.
A Fogi honlapján huszonhat gyerekelőadás szerepel, a Pán Pétertől a Futrinka utcán és a Vukon át A kis hableányig és a Süsüig. A kis hableányról a Spirituszonline-on közölt kritikát Stuber Andrea, melyből azt is megtudhattuk, hogy a Fogit igazi színházi család tulajdonolja és működteti, hiszen a zenés darabot Fogarassy Bernadett írta, és játszik benne Fogarassy András és Fogarassy Gergő is. És azt is, hogy igazán unikális a zenei megvalósítás: „Az előadás zenei anyaga teljes playbackről szól. Nyilvánvalónak hat, hogy még csak nem is azok az emberek énekelnek a felvételen, akiket a színpadon látunk. (Amint az előadásról fellelhető néhány fényképen sem fedezhető fel egyetlen személy sem, aki az adott nap szereposztásában benne volt, bár magának az aznapi szereposztásnak sincs nyilvános forrása sehol.) Hogy mások énekelnek, mint akik fellépnek, ezt abból lehet észrevenni, hogy az idősebb szereplők – például a Sebastian nevű rák ruhájában bolondozni igyekvő Fogarassy András – simán ráénekelnek a felvett dalokra a maguk más hangján. A fiatalabbak viszont hozzávetőleg korrekten tátognak rájuk.”
Gondoltam, a támogatásból készült néhány új produkció is, tekintettel a feldolgozandó témákra. Fogarassy ezt a feltételezést nem erősítette meg, viszont elmagyarázta, hogy ha ő elővesz egy régi előadást, akkor az újnak számít, hiszen ismét próbálni kell.
„Ez úgy van, hogy a Foginak vannak bejáratott helyei, például a mi intézményünk is. Visszatérő vendégek itt, akár tetszik ez nekünk, pedagógusoknak, akár nem. Ha hívnánk mást, az a válasz, hogy a Fogival vagyunk összenőve. Nem, még nem láttunk velük szakképzett drámatanárt, a színészek szoktak beszélgetni a gyerekekkel, már amikor egyáltalán van ilyen beszélgetés, mert legtöbbször nincs. Akkor volt itt gyerekszínházilag jó világ, amikor a régi kaposvári színházba mentünk a gyerekekkel.” Ezt már egy helyi intézmény egyik alkalmazottja meséli.
De téved: Fogarassy András ugyanis szakképzett drámatanár, ő maga mondta nekem. És hozzátette, hogy be szokta tanítani a foglalkozások vezetőit.
Vagy úgy.
UPDATE: Többszöri – bírósági tárgyalást is kilátásba helyező (amennyiben a róluk írott cikket előzetesen nem küldöm el láttamozásra) – levélváltás után Fogarassy András megírta azt, pontosabban annak egy részét, amire én a legelején is kíváncsi lettem volna: a számszerűségeket. Ezt most közzéteszem, a tartalomra, a színvonalra és a szakmaiságra (amire a kérdéseim legtöbbje vonatkozott) pedig következtessen – akár a színház honlapjának segítségével – a kedves olvasó.
„75 megvalósított színházi előadás volt, 27 témahéten 3 napon keresztül, 12 helyszínen. Műhelyklub: 110 db foglalkozás: színészmesterség, beszédtechnika, szövegtanulás, mesedramatizálás, színjátszás.
Havi szakkör 70 db. Rendhagyó irodalom- és zeneóra. Művészeti csoportfoglalkozás 45. Színpadi tánc, mozgásfejlesztés. Felzárkóztató csoportfoglalkozás 40. Nyelvhelyesség, tiszta beszéd témakörben.
Foglalkozás-sorozat: színházi kellékek és jelmezek megismerése, készítése 30 alkalom.
Verseny, vetélkedő 26 alkalom. Múzeumi óra 15 alkalom. Színházlátogatás, kulisszák megtekintése 3 alkalom.
Színjátszó tábor 3 alkalommal 5 napos, Mátrasástón összesen 15 nap teljes ellátással a gyerekek és a színészek számára.
310 számú foglalkozáson dolgoztuk fel a gyerekekkel a színházi élményeket. Az én szakmai vezetésemmel, aki jelenleg is a drámapedagógusként a Dunakeszi Radnóti Gimnázium kinevezett tanára vagyok.”
(Forrás: Revizor Online)
