Szerző: Szilágyi Vince
Miután a romániai elnökválasztás második fordulójában a függetlenként induló, mérsékelt Nicușor Dan győzött, az ország politikai és társadalmi légköre egyik napról a másikra felforrósodott. A legnagyobb vesztes, George Simion, a szélsőjobboldali, oroszbarát és nacionalista AUR párt vezetője, a választás éjszakáján még gratulált ellenfelének, másnap azonban már választási csalást kiáltott, és nemzeti ellenállásra szólított fel. Az Alkotmánybíróság gyorsan elutasította a fellebbezését, ám a döntés nem csillapította a kedélyeket – éppen ellenkezőleg: az események új szintre emelték a politikai feszültséget, különösen a közösségi médiában.
A leglátványosabb reakciók a TikTokon jelentek meg, ahol Simion hívei szinte azonnal egyfajta digitális gyászfolyamatba kezdtek. A platformot ellepték a saját magukat sírva filmező, dühös és megrendült felhasználók, akik közül sokan nem csupán verbálisan fejezték ki tiltakozásukat, hanem látványos performanszokat is végrehajtottak. A legelterjedtebb gesztus az lett, hogy a felhasználók széttépték, felgyújtották vagy ollóval kettévágták a személyi igazolványukat vagy útlevelüket – ezzel jelezve, hogy nem kívánnak többé részt venni abban az államban, amely szerintük elcsalta a választásokat. Ezek a videók gyorsan trenddé váltak, a „személyivágós” tartalmakhoz kapcsolódó hashtagek alatt több tízezer megtekintés gyűlt össze. A kommentmezőkben elharapódzott a paranoia: sokan külföldi – főként francia – beavatkozásról, mélyállamról, valamint egy készülő katonai konfliktusról írtak, egyes videók egyenesen Románia NATO-n keresztüli háborúba sodródásával riogattak.
Ez utóbbi narratíva különösen népszerűvé vált: egyre több videó jelent meg, amelyen katonai járműoszlopokat filmeznek az autópályákon vagy vasúti szerelvényeken. A felvételekhez gyakran drámai zene társul, a szöveg pedig azt sugallja: „Ez már a háború előjele.” Bár a hivatalos szervek több ízben is cáfolták, hogy bármiféle mozgósításról lenne szó, és a videók nagy része korábbi vagy ártalmatlan hadgyakorlatokat dokumentál, a pánik attól még terjed. A posztok alatti kommentekben sokan már a jövőbeli sorozásról beszélnek, mások arról, hogy külföldre kell menekülni. Az egyik gyakran visszatérő félelemforrás, hogy Dan, aki matematikusként és technokrataként ismert, „a Nyugat bábja”, aki Macron és a NATO érdekeit képviseli, és ezért hamarosan katonákat küld majd Ukrajnába – ez pedig, a Simion-hívek szerint, egyenlő azzal, hogy „Romániát eladták”.
A politikai düh egy másik iránya a kulturális és társadalmi félelmek felerősödése lett. A TikTok-on és Telegramon keringő bejegyzések és videók egy része már nemcsak a választás legitimitását kérdőjelezi meg, hanem azt sugallja, hogy az új elnök alatt „morális leépülés” várható. A Simion-támogatók körében rendkívül népszerű lett az a narratíva, amely szerint a Dan-féle vezetés majd bevezeti a genderideológiát az iskolákban, megengedi a nemváltást kiskorúak számára, és „melegpropagandával” fertőzi meg a fiatalokat. Gyakori visszatérő motívum, hogy „a fiaink szoknyában fognak járni”, vagy hogy „a család fogalma megszűnik”. Ezek az érvek nem újkeletűek, de a választási vereség után úgy tűnik, új lendületet kaptak – és új közönséget is találtak. A kommentelők között sokan vallásos szófordulatokkal élnek: „Isten büntetése” következik, „a Sátán embere került hatalomra”, és hasonlók. A félelemkeltés tehát nemcsak politikai, de apokaliptikus keretet is kap.
Mindeközben a választás nyerteseinek oldalán egészen más reakciók születtek. A Nicușor Danra szavazók sokszor gúnyosan, szarkazmussal reagáltak a Simion-párti TikTok-tartalmakra. Egyesek ironikusan a Catena gyógyszertári hűségkártyájukat vagy az Auchan pontgyűjtő kártyájukat vágták szét „szolidaritásból”, mások a széttépett személyik kapcsán viccelődtek: „Senki nem vágta szét az érettségijét?” A kommentelők között olyanok is akadnak, akik – felháborodásuknak hangot adva – emlékeztetik a Simion-tábor tagjait arra, hogy ők maguk korábban sem hagyták el az országot, amikor az életszínvonal romlott, most mégis azok fenyegetőznek kivándorlással, akik korábban a hazaszeretetről beszéltek.
A közösségi médiás káosz középpontjában egy régi emlékkép is visszatért: a „banán és farmer” metaforája. A Ceaușescu-diktatúra idején ezek az árucikkek a Nyugat iránti vágyat szimbolizálták. Ma a szélsőjobboldali kommentelők ezt a képet úgy használják, mint egyfajta vádiratot: „banánért és farmerért eladtátok az országot” – hangzik sok videó alatt. Ez a nosztalgikus, nacionalista sérelemretorika nemcsak az idősebb generációkat szólítja meg, hanem a frusztrált fiatalokat is, akik identitásukban és jövőképükben bizonytalanok. A „globalizmus” és a „román értékek” ellentéteként feltüntetett konfliktus egyszerre szól a kultúráról, a gazdaságról és a hatalomba vetett bizalom megrendüléséről.
A 2025-ös román elnökválasztás így nemcsak egy politikai küzdelem végét, hanem egy új típusú társadalmi törésvonal megjelenését is jelentette. A közösségi média, különösen a TikTok, már nemcsak a politikai aktivizmus terepe, hanem egyfajta valóságformáló erő, ahol a tények, félelmek, hazugságok és performanszok egymás mellett léteznek – és ahol az érzelmi intenzitás sokkal többet számít, mint a valósághűség. Simion veresége nem egyszerűen egy politikai párt visszaszorulása volt, hanem annak a kérdésnek az újrafogalmazása is: mit jelent ma románnak lenni, és ki mondhatja meg, hogy kié az ország jövője?
