Szerző: Malatinszky Dávid
A magyar egészségügy 2025-re súlyos válsághelyzetbe került. Az infrastrukturális problémák, a szakemberhiány, a hosszú várólisták és az alulfinanszírozottság együttesen olyan kritikus állapotot idéztek elő, amely már az alapvető betegellátást is veszélyeztetheti. Az ápolók létszáma történelmi mélypontra süllyedt, a műtéti várólisták tovább nőttek, miközben a kórházak adósságállománya rekordszintre emelkedett.
Romló infrastruktúra, elviselhetetlen körülmények
A magyar kórházak fizikai állapota számos intézményben kritikán aluli. Hulló vakolat, beázott és penészes falak, elavult gépek és berendezések jellemzik az állami egészségügyi intézmények jelentős részét. 2024-ben Magyar Péter, a TISZA Párt elnöke több Facebook-posztban is beszámolt a kórházakban uralkodó állapotokról, ám azóta a helyzet nem sokat javult, ahogy azt azt idén is bemutatták. A kórházak karbantartásáért és beszerzéseiért felelős Közbeszerzési Ellátási Főigazgatóság (KEF) működése komoly problémákkal küzd. 2024-ben a TISZA Párt feljelentést is tett, miután kiderült, hogy a KEF nem végezte el a klímaberendezések kötelező fertőtlenítését, ami szerintük közvetlen veszélyt jelent a betegek, az egészségügyi dolgozók és a látogatók egészségére is. A szélsőséges hőmérséklet különösen problémás. A Péterfy Sándor Utcai Kórházban 2024 nyarán az épületben a hőmérséklet dél körül 38,4 fok volt, délután pedig ennél is magasabb értéket mértek. A boncteremben, ahol optimálisan 18-20 foknak kellene lennie, 36-38 fokot regisztráltak. Az ilyen körülmények nemcsak az ott dolgozók munkavégzését nehezítik meg, hanem kegyeleti szempontból is elfogadhatatlanok.
Hasonlóan erősen indult az idei nyár is, mivel a szentesi kórház belgyógyászatán 35-40 fok volt hétfő délután, a János kórházban A4-es lapon tájékoztatnak, hogy elromlott az inkubátor. A fűtési rendszerek elavultsága miatt is komoly problémák adódnak a hideg idő beköszöntével. 2023 októberében a János Kórház négy osztályán is leállt a fűtés, ami miatt a gasztroenterológiai és pszichiátriai felvételt átmenetileg le kellett mondani, valamint a betegek egy részét haza kellett küldeni. Takács Péter egészségügyi államtitkár az ATV Egyenes Beszéd című műsorában 2025-re vonatkozóan már előre jelezte, hogy:
„biztos, hogy lesznek leálló klímák nyáron a kórházakban”.
A Direkt36 néhány éve pedig arról számolt be, hogy miként terjednek az ország számos kórházi intézményében a kórházi fertőzések, többek között az elkülönítő kórtermek hiánya és az intézmények fizikai állapota miatt. Mint írják, a ceglédi kórház hivatalos 2018-2023 közötti stratégiáját bemutató dokumentumában nyíltan elismeri a súlyos problémákat:
„Évről évre nő a speciális multirezisztens kórokozók által okozott fertőzések száma, miközben nem várható újabb antibiotikum kifejlesztése, ami megoldaná ezt a problémát. A fertőző betegek ellátása során nehézséget okoz az elkülönítés és az elkülönítő kórtermek számának elégtelen volta”.
Ugyanebben a dokumentumban azt is leírják, hogy a Pesti úti telephelyen „az 1950-es éveknek megfelelő” állapotok uralkodnak, és a sebészeti részleg kapacitása rég nem elegendő a betegforgalom ellátására.
„A kórtermek zsúfoltak, 6-8 ágyasak, önálló vizes blokkal rendelkező kórtermekkel nem rendelkezünk (…). Nyári hónapokban kibírhatatlan hőség alakul ki a betegellátó egységekben. A konyha, a mosoda és az energetikai központ is felújításra szorul”
– olvasható a dokumentumban.
Mélyülő orvos- és ápolóhiány
Az egészségügyi szakemberhiány uniós összehasonlításban is kirívóan súlyos Magyarországon. Az Eurostat 2023-as adatai szerint a tagállamok között a harmadik legkevesebb orvos dolgozik a magyar egészségügyben: mindössze 329,8 orvos jut 100 ezer lakosra vetítve, ami csak Franciaországban (318,3) és Belgiumban (324,8) alacsonyabb. Összehasonlításképpen Görögországban ez a szám 629,2, tehát közel kétszerese a magyarnak. Az orvosok elvándorlása továbbra is folyamatos, a háziorvosi ellátás helyzete pedig különösen súlyos. A Válasz Online szerint 2024 augusztusában országszerte 910 háziorvosi praxis volt betöltetlen. Az is sokat elmond, hogy az orvosi bérek jelentős emelése sem oldotta meg az elvándorlás problémáját. Az ápolók helyzete még kritikusabb. A Népszava írta meg, hogy Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke 2024 májusában drámai helyzetről számolt be a szervezet alapellátási kongresszusán:
„Míg korábban mindig 20-25 ezer ápolót hiányoltunk az egészségügyi ellátórendszerből az OECD átlagához képest, mostanra elértük a 40.500-at”.
Öt évvel ezelőtt ezer lakosra átlagosan 6,2 ápoló jutott Magyarországon, 2024-ben már csak 5,3. Ugyanezen a kongresszuson egy nagy centrumkórház szakembere arról számolt be, hogy intézményükben szinte nincs is 40 év alatti ápoló. Sokan a nyugdíjkorhatár elérése után is dolgoznak, és ha ők kilépnek a rendszerből, az ellátás akár össze is omolhat. Már 2024-ben is sok osztályon kórtermeket zártak le, mert nem volt elég szakdolgozó.
Növekvő várólisták, ellátási nehézségek
A műtéti várólisták helyzete évről-évre tovább romlik. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főosztályvezetője, Pálosi Mihály szerint Magyarországon 2024 májusában 47.071 beteg várakozott valamilyen műtéti beavatkozásra. Ez jelentős, több mint 7000 fős növekedés a 2023-as 40 ezres adathoz képest. A várakozási idők rendkívül hosszúak. A térdprotézis műtétre várakozók átlagosan 1,5 évet töltenek várólistán, a szürkehályogműtéteknél az átlagos várakozási idő 50 nap, de vannak területi különbségek, és előfordul akár 150 napos várakozási idő is. A Covid-19 járvány óta a térdprotézis műtéteknél megduplázódott az átlagos várakozási idő.
A szakrendeléseken való várakozás is próbára teszi a betegek türelmét. A Medicina 2000 Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség 2025 februári adatai szerint egyes szakterületeken extrém hosszú a várakozási idő. Az endokrinológiai szakrendeléseken átlagosan 78 napot kell várnia egy betegnek az orvosi vizsgálatra, ráadásul ez az érték 16 nappal nőtt az előző évhez képest. Az angiológiai (erekkel foglalkozó belgyógyászati szakterület) szakrendeléseknél szintén nőtt a várakozási idő, elérve az 53 napos átlagot.
Pénz nincs, adósság van
A magyar egészségügy finanszírozási problémái is egyre mélyülnek. Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára 2025 januárjában arról beszélt, hogy a hazai egészségügyi intézményrendszer lejárt adósságállománya „százmilliárd forintnál is magasabb lehet”. A 2024 végén végrehajtott, csaknem 40 milliárd forintos adósságrendezés sem javított érdemben a helyzeten. A 2025-ös költségvetésben az egészségügy forrásait 3717 milliárd forintra emelték, ami 330 milliárd forintos növekedés az előző évhez képest. Ez az emelés azonban csak részben tudja kompenzálni az évek óta halmozódó problémákat és az inflációs hatásokat. Különösen aggasztó, hogy a 2026-os költségvetés nem ígér béremelést az egészségügyi szakdolgozóknak. Az Egészségbiztosítási Alap előirányzata 2025-ben 4706 milliárd forint volt, 2026-ra pedig 4944 milliárd forint lesz. Ez az 5,1 százalékos növekmény azonban nem fedezi a szükséges béremelések költségeit.
EU-s pénzek az egészségügyben
Az egészségügyben kialakult helyzetért a felelősséget a kormányzat igyekszik elhárítani magától. Takács Péter egészségügyi államtitkár 2025 áprilisában kiállt a nyilvánosság elé és azt állította, hogy a magyar kórházak rossz állapotáért a TISZA Párt és Brüsszel a felelős:
„Nem a Fidesszel, a betegekkel tolnak ki”.
A valóság ezzel szemben az, hogy már a 2014-2020-as uniós fejlesztési ciklusban is jelentős támogatási forrásokat használt fel a magyar kormány az egészségügyi rendszer korszerűsítésére. Az egészségügy fejlesztésére jelentős összegek jutottak, elsősorban az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program (EFOP) keretében, melynek teljes összege 981 milliárd forint volt. Ebből az egészségügy fejlesztése és az egészségügyi ellátás színvonalának javítására 160 milliárd forintnyi forrás állt rendelkezésre. Az EU-s támogatások ráadásul nemcsak infrastrukturális beruházásokat finanszíroztak, hanem jelentős mértékben járultak hozzá a humán erőforrás fejlesztéséhez, képzési programokhoz, valamint a digitális egészségügyi megoldások elterjesztéséhez is.
Az Európai Unió a 2021-2027-es költségvetési időszakban jelentősen megnövelt forrásokat biztosít az egészségügy fejlesztésére, amelyekből Magyarország is részesülhetne. A Magyarország által lehívható források összértéke mintegy 43 milliárd euró, ebből 21,7 milliárd euró kohéziós pénz. Ugyanakkor a jogállamisági hiányosságok miatt Magyarország jelenleg több forráshoz csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem férhet hozzá. A kohéziós pénzekből például 6,3 milliárd eurót fagyasztott be az EU, ráadásul 2024 végén ebből véglegesen elveszett több mint 1 milliárd. A Népszava pedig nemrég írta meg, hogy az EU szintén a kohéziós forrásokból vonta le a Magyarországra a migrációs szabályok megsértése miatt kirótt büntetéseket. Az alapbüntetés összege 200 millió euró, valamint további napi 1 millió euró egészen addig, amíg Magyarország nem hajtja végre az ítéletet. Az ítélet egyébként azért született, mert az Európai Bíróság uniós joggal ellentétesnek találta a magyarországi migrációs jogszabályokat, a magyar kormány azonban azóta sem módosította azokat. A lap szerint így a teljes kohéziós források 7 százalékát végleg elbukta Magyarország. A tavaly év végi adatok alapján 1,8 milliárd eurónyi uniós támogatást érkezett meg eddig, ami a teljes keret 8,3 százaléka, ezzel Magyarország a 11. helyen áll a 27 uniós ország között a kifizetések tekintetében.
A magyar kormány két programját is érinti a pénzek felfüggesztése. Az egyik az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program Plusz (EFOP Plusz) projekt, amely az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) és Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) forrásaiból kerülne finanszírozásra. Az EFOP Plusz öt humán szakterület fejlesztéseit foglalja magában, ezek az egészségügy, köznevelés, társadalmi felzárkózás, szociális, valamint család- és ifjúságügy. A program főként az Európai Szociális Alap Pluszból biztosít forrásokat az egészségügy számára a lakosságot közvetlenül érintő beavatkozásokra. Az EFOP Plusz keretében hivatalosan a népegészségügyi szakpolitikai célok – várható élettartam, egészségben eltöltött évek, vezető halálokokat jelentő nem fertőző krónikus megbetegedések megelőzése és hatékony kezelése – elérését, valamint a tartós ápolás-gondozás és az ágazati humánerőforrás fejlesztését szolgáló országos hatókörű humán beavatkozásokra kerül sor. A másik pedig a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program Plusz (TOP Plusz), amely szintén az ERFA és ESZA+ forrásokra alapozta az egészségügyi fejlesztéseket. A TOP Plusz keretében tervezett ágazati beavatkozások a lakóhelyközeli ellátások – alap- és járóbeteg szakellátás – korszerű infrastrukturális feltételeinek megteremtését, valamint a területi egyenlőtlenségek és hozzáférésbeli különbségek csökkentését valósítaná meg.
A Covid Helyreállítási Alap (RRF) keretében is jelentős forrásokhoz juthatna Magyarország, melyből szintén lehetne forrásokat biztosítani az egészségügyi rendszer fejlesztésére. Az RRF Program forrásai ugyanis lehetőséget adnának arra, hogy „az ellátórendszer teljes spektruma egy egységes koncepció mentén újulhasson meg”. A forrásokból Magyarország összesen körülbelül 10 milliárd eurónyi támogatást kaphatna, amennyiben teljesíti a pénzek lehívásához szükséges feltételeket. A program keretében elsődlegesen a struktúraátalakítást szolgáló, jelentős infrastrukturális igényű, az ellátórendszer minden progresszivitási szintjét és az ország minden területét érintő fejlesztések, valamint az ellátórendszer ellenálló képességét javító, rendszerszintű beavatkozások – például alapellátás megerősítése, orvosi bérrendezés, digitális átállás – megvalósítására kerülne sor, azonban a magyar kormány a mai napig nem teljesítette a pénzek lehívásához szükséges feltételeket.
E cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.
