Szerző: László József
Oroszország ukrajnai inváziójában két háború folyik: egy a frontvonalakon és egy másik az emberek fejében. Közép- és Kelet-Európa szerte az orosz propaganda manipulálja az információkat, hogy ukránellenes érzelmeket keltsen és megtörje a szolidaritást.
Az orosz dezinformáció egyre nagyobb hatással van a magyar közösségi médiára, ahol a háborúról, menekültekről és a nyugati szankciókról szóló manipulált narratívákat terjesztenek. A politikai megosztottságot kihasználva és mesterséges intelligenciát alkalmazva igyekeznek még szélesebb körben elérni a közvéleményt.
Szvitlana Szlipcsenko szerint az orosz propaganda az utóbbi években mesterséges intelligenciával és kifinomult módszerekkel fejlődött tovább. A dezinformáció elleni küzdelem egyre nagyobb kihívás elé állítja az újságírókat, a politikai döntéshozókat és a társadalmat egyaránt. A VOX Ukrajina ügyvezető igazgatóhelyettese és a VoxCheck tényellenőrző projekt vezetője Budapesten adott interjút az Indexnek.
2022 óta Oroszország minden információs rést igyekszik kihasználni és megtölteni álhírekkel, hamis narratívákkal. Az orosz propaganda kihasználja Magyarország politikai megosztottságát, és azt a látszatot kelti, hogy az ország szembehelyezkedik Ukrajnával és az Európai Unióval. Oroszország megpróbálja úgy beállítani, mintha Ukrajna elszigetelődne az EU-n belül, és Magyarország példája ezt bizonyítaná, mondta a szakértő. Szvitlana Szlipcsenko szerint a következő hónapok oroszok által terjesztett hírek fő témája a béketárgyalás lesz. Mint mondta, ezt úgy fogják keretezni, mintha Ukrajna nem akarna békét kötni, nem akarja a háború végét.
Magyarország mellett Lengyelország – Ukrajna legközelebbi szövetségese és szomszédja – az orosz pszichológiai hadviselés fő célpontja.
A Kreml egyik visszatérő narratívája a lengyeleknek a Kresy Wschodnie – Lengyelország egykori keleti határvidéke – emlékeit használja ki. Ezt a területet, amelyhez olyan ukrán városok tartoznak, mint Lviv, Sztálin a második világháború után a Szovjetunióhoz csatolta. Az egykori lengyel terület ma Ukrajna, Fehéroroszország és Litvánia részét képezi.
Az év elején a „Polska Pravda” orosz propagandaoldalon egy ma már archivált cikk hamis állításokat közölt arról, hogy Lengyelországnak birodalmi ambíciói vannak Ukrajna megszállására és a Kresy Wschodnie „visszaszerzésére”. Ez a provokatív narratíva gyakran használja fel azt a második világháborús népirtást, amely ezeken a területeken történt. Ez az Ukrán Nacionalisták Szervezete és az Ukrán Felkelő Hadsereg által Wołyńban és Galicjában a II. világháború alatt elkövetett népirtás, amely során közel 100 000 lengyelt gyilkoltak meg.
A történelmi trauma ma is megosztja Lengyelországot és Ukrajnát, annak ellenére, hogy a lengyelek jelenleg szolidárisak Ukrajnával. Sok lengyel számára Ukrajna támogatása nem csak politikai kérdés. Ez erkölcsi szükségszerűség, amely a megszállás, árulás és túlélés saját történelmük emlékezetében gyökerezik. De ugyanez az érzelmi hatás teszi a lengyel társadalmat sebezhetővé a manipulációval szemben.
Ezen az sem segít, hogy a szélsőjobboldali figurák visszhangozzák a torzításokat. Sławomir Mentzen, a szélsőjobboldali Konföderáció párt elnökjelöltje például azt mondta a Wołyńi mészárlásról, hogy “az ukránok dicsőítik azokat a bűnözőket, akik etnikai tisztogatást hajtottak végre és lengyeleket gyilkoltak meg”.
Lengyelország és Magyarország nem elszigetelt eset. Európa-szerte a szélsőjobboldali pártok, mint például a németországi AfD, tudatosan vagy tudatlanul gyakran visszhangozzák, vagy felerősítik az orosz propagandanarratívákat, akár ideológiai rokonságból, akár opportunista igazodásból fakadóan.
A külső dezinformáció és a belső politikai opportunizmus egymást erősítve alakítja át a kollektív képzeletet – destabilizálva és polarizálva az európai társadalmakat. Az Európa jövőjéért vívott pszichológiai háborúban az emlékezet egyszerre csatatér és térkép. A kérdés az, hogy hagyjuk-e, hogy kívülről erőltessék ránk, vagy elismerjük a fájdalmat, és úgy döntünk, hogy olyan jövőt képzelünk el, amely nem ismétli meg a múltat.
E cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.
