Szerző: Nagy Krisztina
Magyarországot gyakran emlegetik a „vizek országaként” bőséges vízkészleteink és az ország természeti adottságainak köszönhetően. Ugyanakkor a vízhez kapcsolódó közműhálózatok, különösen a szennyvíztisztítás, vízkezelés és vízgazdálkodás területén évtizedek óta jelentős elmaradás tapasztalható, amelynek korszerűsítése elengedhetetlen volt a környezetvédelem és az élhető települések fenntartása szempontjából. Az elmúlt években azonban az európai uniós támogatásoknak köszönhetően fontos fejlesztések indultak el Magyarország víziközműveiben.
Ezeknek a támogatásoknak az alapját az Európai Unió kohéziós politikája szolgáltatja, ugyanis a Kohéziós Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap révén jelentős források érkeznek Magyarországra, különösen a kevésbé fejlett, hátrányos helyzetű régiókba. Az Európai Unió egyik legfontosabb célkitűzése ugyanis a tagállamok közötti fejlettségbeli különbségek mérséklése.
Miközben a támogatások kapcsán a figyelem gyakran a visszaélésekre, a korrupciógyanús ügyekre vagy a túl nagy költséggel megvalósított, aránytalan fejlesztésekre irányul, kevesebb szó esik azokról a beruházásokról, ahol az uniós források valóban érdemi, közösségi érdekeket szolgáló eredményeket hoznak. Pedig van példa erre is, elég, ha csak az elmúlt évek víziközmű-fejlesztéseit nézzük, amelyek a KEHOP+ program keretében valósultak meg.
Mi az a KEHOP+, és milyen fejlesztésekre használható fel?
A KEHOP+, vagyis a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program Plusz a 2021–2027-es uniós költségvetési ciklus egyik legfontosabb magyarországi operatív programja, amely az EU kohéziós politikájának részeként a Kohéziós Alapból és Európai Regionális Fejlesztési Alapból finanszírozva valósul meg. A program célja, hogy elősegítse Magyarország zöld átállását és alkalmazkodását a klímaváltozás hatásaihoz, miközben fejleszti az ország környezeti infrastruktúráját.
A KEHOP+ négy fő területre koncentrál: a vízgazdálkodás javítására, az energiahatékonyság növelésére, a környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztésére, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra. A vízügyi beruházások között szerepelnek ár- és belvízvédelmi fejlesztések, vízvisszatartó és vízpótló rendszerek (például a debreceni Civaqua-program), valamint a szennyvíz- és ivóvízkezelés korszerűsítése. Energiahatékonyság terén a közintézmények korszerűsítése, megújuló energiaforrások alkalmazása, valamint a közvilágítás modernizálása is fontos szerepet kap.
A KEHOP+ keretösszege 1552,1 milliárd forint, melynek 85%-a uniós támogatás, a fennmaradó részt a magyar költségvetés biztosítja. A program célkitűzései között nemcsak a környezeti fenntarthatóság és energiahatékonyság szerepel, hanem az is, hogy ezekkel a beruházásokkal javítsák a lakosság életminőségét, növeljék a közszolgáltatások színvonalát és elősegítsék az ország hosszú távú klímasemlegességét.
Uniós támogatással újult meg Pécs és 17 környező település szennyvízhálózata
Az egyik legnagyobb KEHOP+ program részeként finanszírozott víziközmű-beruházás Pécsett és környékén valósult meg: a város és térsége szennyvízelvezetésének és –tisztításának fejlesztésére több mint 8,1 milliárd forintot fordítottak, 90%-ban uniós forrásból. A munkálatok 2021 végén kezdődtek, a támogatási szerződés 2022 februárjában lépett hatályba, a kivitelezés pedig 2024 végére zárult le.
A Pécs központú agglomeráció szennyvíztisztító telepének fejlesztése elnevezésű projekt az uniós támogatású Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP) részeként valósult meg, és Pécs egyik legfontosabb környezetvédelmi fejlesztésének számít. A szennyvíztisztító telep korszerűsítése során egy új, 2100 négyzetméteres, hat méter mély biológiai műtárgy, valamint új mechanikai tisztítósor (rácsgépház, homokfogó, előülepítő) is épült. A beérkező szennyvíz a korszerűsített technológiának köszönhetően hatékonyabban és költséghatékonyabban is tisztul meg.
A beruházás nemcsak technológiai, de környezetvédelmi szempontból is régóta indokolt volt: Pécs és több környező település ugyanis különösen érzékeny vízbázisú területeken fekszik. A korábbi, 1980-as évekből származó tisztítótechnológia nem tudott lépést tartani sem a lakosságszám növekedésével, sem a szigorodó környezetvédelmi szabályozásokkal. Ezért nemcsak a meglévő rendszer felújítása, hanem annak bővítése is sürgető volt – különösen annak érdekében, hogy a környékbeli kisebb településeket is be lehessen kapcsolni a pécsi szennyvízhálózatba.
A korszerűsített létesítmény mára már nemcsak Pécs, hanem további 17 település szennyvizét is fogadja, ezzel közel 160 ezer ember mindennapi ellátásáról gondoskodik. A fejlesztések eredményeként a szennyvíztisztítás hatékonysága 96%-ról gyakorlatilag 100%-ra nőtt, úgy, hogy az üzem a munkálatok idején is folyamatosan működött.
A projekt eredetileg 7,17 milliárd forintos költségvetéssel indult, ám a kivitelezés során felmerülő árváltozások miatt végül közel 8,1 milliárdra emelkedett. A költségek 90%-át az Európai Unió és annak Kohéziós Alapja finanszírozta. A beruházás célja egyértelmű volt: javítani a vízminőséget, növelni a környezeti biztonságot, és hosszú távon is fenntartható, költséghatékony üzemeltetést teremteni.
A fejlesztések nem csak a szennyvíztisztító telepre koncentráltak. Pécsett tizenkét utca szennyvízhálózata épült ki vagy újult meg, a környező településeken, Aranyosgadányban, Bicsérden, Kökényben, Szalántán és Zókon, teljes csatornahálózat épült ki. Kozármislenyben a meglévő hálózatot bővítették, emellett három régi pécsi szennyvízfőgyűjtőt fejlesztettek, és egy kisebb hálózati rekonstrukció is lezajlott. Ez utóbbi biztosította, hogy a környező településekről származó szennyvíz eljusson a korszerűsített pécsi szennyvíztisztítóba.
A beruházás társadalmi hatása is jelentős. Az érintett utcákban és településeken élők régóta várták a vezetékes szennyvízelvezetést, és bár a munkálatok idején, különösen Pécs Kertvárosában, forgalomkorlátozások és útfelbontások nehezítették a közlekedést, a mélyépítési munkák hosszú távon jelentős környezetvédelmi és életminőségbeli előrelépést hoztak. A megújult és kibővült rendszert a Tettye Forrásház Zrt., a térség víziközmű-szolgáltatója vette használatba, így most már még nagyobb területen szolgáltathat megbízható, modern infrastruktúrán keresztül.
Uniós támogatással újult meg négy vízügyi épület is a Dél-Dunántúlon
A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság négy épületének energetikai korszerűsítése valósult meg egy átfogó fejlesztési projekt keretében, amelyhez a szervezet 181,85 millió forint vissza nem térítendő európai uniós támogatást nyert el. A beruházás négy helyszínt érintett: a pécsi Köztársaság téri szakaszmérnökséget, a Mohácsi Védelmi Központot, valamint a Nagyatádi és Sásdi Felügyelőség épületeit. Ezek az intézmények nem csupán adminisztratív központok, hanem a régió árvízvédelmi, vízhasznosítási és vízkárelhárítási feladatainak kulcsfontosságú bázisai.
A projekt célja az energiahatékonyság növelése és a megújuló energiaforrások részarányának emelése volt, összhangban Magyarország és az Európai Unió hosszú távú klímapolitikai vállalásaival. Az elavult épületeken átfogó műszaki korszerűsítés zajlott: teljes nyílászárócsere, homlokzati és födémszigetelés valósult meg, jelentősen csökkentve ezzel a fűtési költségeket és javítva az épületek energetikai besorolását. Emellett modern, energiatakarékos LED-es világítási rendszerek váltották fel a korábbi, elavult fényforrásokat.
Kiemelkedő fejlesztés történt a pécsi szakaszmérnökségnél, ahol napelemeket is telepítettek – ez nemcsak az energiahatékonyságot, de az intézmény energiafüggetlenségét is új szintre emeli. A pécsi projekt 2023 nyarán zárult le, a mohácsi központ felújítása ősszel készült el, míg a nagyatádi és sásdi épületek korszerűsítése 2023 novemberének végére fejeződött be.
A beruházás a KEHOP+ program keretén belül valósult meg, amely a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást, a természeti erőforrások fenntartható hasznosítását és az energiahatékonyság növelését helyezi fókuszba. A program egyik sarokköve az állami épületek energetikai korszerűsítése, mely nemcsak a költségvetési terhek csökkentéséhez járul hozzá, hanem előremutató lépés a klímasemleges Magyarország felé vezető úton is.
Nem túlzás tehát azt mondani: ezek a fejlesztések túlmutatnak az egyszerű felújításon. A korszerűsítés a környezeti felelősségvállalás, a közpénzek észszerű felhasználása és a fenntarthatóság melletti elköteleződés példája. Az érintett épületek állapota már régóta megérett a felújításra – a beavatkozás elmaradása nemcsak magasabb fenntartási költségeket eredményezett volna, hanem hosszú távon az intézmények működési hatékonyságát is veszélyeztette volna.
Debrecen vízpótlási programja is EU-s támogatással indult, de megakadt: a Civaqua jövője egyelőre bizonytalan
Debrecen vízgazdálkodási kihívásaira adott választ a Civaqua program, amelyről korábban már írtunk. amelynek célja nemcsak a város ökológiai egyensúlyának helyreállítása, hanem a térség mezőgazdasági vízellátásának megerősítése is. A KEHOP+ keretében, uniós forrásból finanszírozott beruházás első ütemét 2023 novemberében adták át: ennek részeként a Tisza vizét a Keleti-főcsatornán keresztül vezették el Debrecenbe, egészen a Tócó-patakig. Ez a szakasz bruttó 16 milliárd forintból valósult meg, teljes egészében európai uniós támogatással.
A projekt következő szakaszai már ennél is ambiciózusabb célokat tűztek ki: a második ütem a Nagyerdő vízellátását biztosítaná, míg a harmadik az erdőspusztai tavak, köztük a Vekeri- és a Fancsikai-tó pótlólagos vízutánpótlását célozza. A részletes tervek már az első ütem átadásakor elkészültek, így a folytatás műszakilag előkészített, ám politikai és pénzügyi akadályok lassítják a megvalósulást.
2024 márciusában Papp László, Debrecen polgármestere bejelentette, hogy a Civaqua program második és harmadik üteme bekerült a KEHOP Plusz fejlesztési keretbe. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) és a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (Tivizig) így összesen 40,46 milliárd forintos uniós támogatási lehetőséghez juthatna. A folytatás azonban jelenleg bizonytalan: az uniós források kifizetésének felfüggesztése miatt a projekt második és harmadik üteme – egyelőre – nem indulhatott el.
E cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.
