A román–magyar határ közelében fekvő Szatmárnémetiben a Stea Egyesület sakkal segíti a hátrányos helyzetű, roma gyermekek társadalmi integrációját. A „Sakk a változásért” című program 2019-ben indult, és célja, hogy a legkiszolgáltatottabb gyerekeket is motiválja az iskolai előmenetelre, és hosszabb távon az érvényesülésre.
„A királynő a kedvencem. Ő tud a legtöbbet a táblán – és én is szeretnék mindent elérni, amit csak lehet” – mondja határozottan a 16 éves Adriana Pascu, miközben a sakkfigurákat rendezi. A szatmárnémeti lány roma származású, nehéz körülmények közül jött, és ma már rendszeresen nyer sakkversenyeket. De ez a történet sokkal többről szól, mint egy játékról.
Adriana négy éve ismerkedett meg a sakkal, amikor csatlakozott a „Sakk a változásért” programhoz. A kezdeményezést a Stea Egyesület indította Szatmárnémetiben, és kifejezetten a hátrányos helyzetű, gyakran diszkriminációval sújtott roma gyerekeket célozza. A cél egyszerű, mégis ambiciózus: a játék segítségével önbizalmat, koncentrációt és jövőképet adni a gyerekeknek – akiknek ebből korábban alig jutott.
„A sakk segített abban, hogy jobban tudjak figyelni az iskolában, gyorsabban tanuljak, és ne adjam fel olyan könnyen” – meséli Adriana. Ma már nemcsak az osztályban teljesít jobban, hanem a hétköznapokban is bátrabb lett: ha kell, kiáll magáért, és tudja, mit akar.
De Adriana nincs egyedül. A projekt – amely Nyíregyházán is működik – több mint 100 gyereket ért el, akik közül sokan először tapasztalták meg, milyen az, ha valaki hisz bennük. Cristina Bala, a programot vezető központ igazgatója szerint a sakk a legjobb eszköz arra, hogy a gyerekek megtanulják: a sikerhez nem kell más, csak kitartás és stratégia. „A sakkban nincsenek előítéletek. A tábla előtt mindenki egyenlő – és ez elképesztően felszabadító érzés számukra.”
Alex Geiger, az egyik sakkoktató így fogalmaz: „Itt nem számít, ki milyen családból jött, hány pontot írt matekból, vagy hogy roma-e. A győzelemhez és a fejlődéshez elég a szorgalom.”
A gyerekek közben versenyekre járnak, közös táborokban vesznek részt, barátságokat kötnek – románok, magyarok, romák együtt. Olyan közösségek formálódnak, ahol a különbségek nem elválasztanak, hanem erősítenek.
A tanárok eleinte szkeptikusak voltak. Nem hitték, hogy ezek a gyerekek komolyan foglalkoznak majd egy ilyen „bonyolult” játékkal. Aztán jöttek az első sikerek. A gyerekek jobban teljesítettek az iskolában, aktívabbak lettek, könnyebben beilleszkedtek. Delia Sabou, Adriana tanára azt mondja: „A projektben részt vevők jobban figyelnek, javult az önkifejezésük, és bátrabban lépnek kapcsolatba másokkal – tanárokkal és társaikkal egyaránt.”
A program mögött komoly szakmai háttér is van: képzési kézikönyvek, pedagógiai módszertan, és egy olyan határokon átívelő együttműködés, amely példát mutat, hogyan lehet közösen gondolkodni társadalmi problémákról. A Chess Start RO-HU projektet az Európai Unió támogatja, az első évben a 70 ezer eurós költségvetésből 60 ezret uniós forrás biztosított.
A sakk itt nem hobbi, hanem egy esély. Esély arra, hogy egy Adriana nevű lány, egy kis településről, a maga választotta úton haladjon tovább – mondjuk könyvelőként, ahogy tervezi. És ki tudja, talán egyszer sakkmesterek is kikerülnek majd ezekből a gyerekekből. De még ha nem is, már most győztek: saját magukat tanulták meg legyőzni. Ahogy Adriana mondja: „Most már tudom, hogy nem az számít, honnan jövök, hanem hogy mit csinálok azzal, amit kaptam.”
(Forrás: ec.europa.eu, euronews.com)
E cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.
