Európa-szerte egyre több vidéki közösség állítja helyre a biológiai sokféleséget és növeli az ellenálló képességet agroökológiai módszerekkel, vadon helyreállításával, hagyományos növények termesztésével és a talaj tudatos gondozásával. Mindez azt mutatja: a regeneráció a helyi gyökereknél kezdődik.
A városok zajától távol, a mezőkön, erdőkben és elhagyott földeken egy csendes, de mélyreható változás bontakozik ki. A Közösségek az Éghajlatért (C4C) program keretében indított természetvédelmi sorozat második részében a vidéki kezdeményezések kerülnek fókuszba, ahol a természet nem csupán fennmarad, hanem újjászületik.
Agroökológiai újítások és regeneratív gazdálkodás
Dél-Franciaországban a Catfarm közössége a természetes erdei rendszerek mintájára alakított ki szintropikus mezőgazdasági rendszert, újonnan telepített agroerdészeti elemekkel. „A C4C támogatásával tanulhattunk egy vezető regeneratív szakértőtől, ami hosszú távon meghatározza a munkánkat” – mondja Dara Casey.
Németországban a Sieben Linden ökofalu több mint 440 fát ültetett két új rendszerbe, és konzultációs központot hozott létre a Német Agroerdészeti Szövetséggel. „Most már segítjük a helyi gazdákat saját rendszereik kialakításában is” – teszi hozzá Sophie Willert.
Magyarországon, Kerkakutason a Magyar Agroökológiai Hálózati Egyesület (HANA) őshonos és éghajlat-tűrő gyümölcsfákból alakított ki erdőkertet. „A fajok kombinálása nemcsak a biodiverzitást, de az élelmiszer-rezilienciát is növeli” – fogalmaznak a szervezők.
A Duna-delta Bioszféra Rezervátumban egykori mezőgazdasági területeket alakítanak vissza vizes élőhellyé, amely egyszerre szolgálja a természetvédelmet, a halászatot és a fenntartható turizmust.
Újravadítás és ökoszisztémák újjáélesztése
Franciaországban a Little Wild közösség a vadon helyreállítását az életmódjuk részévé tette. „A C4C segített megtalálni a saját tempónkat és nyelvünket a földhöz való viszony újragondolásához” – mondja Abdul Otman. „Már nem csak földgazdálkodók vagyunk, hanem a táj gondozói” – teszi hozzá Robert Hall.
Magyarországon a Manas kert 90 hektáros élőhelyet újít meg: vizes élőhelyeket hoz létre, invazív fajokat szabályoz, fészkelőhelyeket telepít. A közösséget zenei fesztiválokkal és oktatási programokkal is bevonják.
Dél-Finnországban a Sepra Egyesület tíz településsel együtt dolgozik biodiverzitási terveken, fákat ültet, és helyi jövőképet formál. „Néhány közösség már el is kezdte a megvalósítást” – mondja Marjo Tolvanen.
Örökségnövények és kultúrtájak megőrzése
Észtországban a Peipsi Cooperation Centre és a Peipsimaa Múzeum közösségi kertjében hagyományos ágyásokat gondoznak, mint a peipsi hagyma vagy a cikória. „Ez újra összeköti az embereket a kulturális és ökológiai gyökereikkel” – mondja Margit Sare.
Közép-Spanyolországban a Fresnedillas por el clima projekt helyi vízgazdálkodási tudást használ a biodiverzitás támogatására. A térképezés segít újraértelmezni a természet szerepét a közösségben.
Talaj, víz, hulladék – közösségi rendszerek
Pugliában a Casalina projekt elhagyott földeket alakított zöld oázissá permakultúrával és erdőtelepítéssel. „A saját kezünkkel újraélesztett föld számunkra a regeneráció igazi bizonyítéka” – mondja Camilla Haglmüller.
Romániában a Green Collective for Plant Resources közös komposztálóhelyeket és workshopokat szervez, hogy alternatívát nyújtson a zöldhulladék égetésére. „A komposztálás szemléletének elterjedése óriási eredmény” – fogalmaz Coline Vanlaeys.
Előre a regeneráció útján
A C4C által támogatott kezdeményezések megmutatják: a biológiai sokféleség helyreállítása nem jövőbeli cél, hanem már zajló folyamat. A vidéki közösségek gyógyítják a tájat, újjáélesztik a tudást, és ellenálló, gyökerekből építkező jövőt teremtenek.
A C4C sorozat záró cikke az eddigi négy témakört – körforgásos gazdaság, megújuló energia, fenntartható vízgazdálkodás és természet – egyesíti, bemutatva az elért eredményeket, tanulságokat és a továbblépés lehetőségeit.
(Forrás: ec.europa.eu)
