Szerző: Malatinszky Dávid
Megerősíti védelmi képességeit az Európai Unió. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke többszáz milliárd eurós fegyverkezési programot jelentett be, melyhez a tagországok felzárkóztatását célzó kohéziós forrásokat is felhasználják.
Ki véd meg minket?
Rendesen felkavarta a világpolitika állóvizét Donald Trump újraválasztása. A második ciklusát töltő Trump nem csak a vámok be- és kivezetésével rázta fel az Európai Unió vezetőit. Míg az Egyesült Államok történelmileg az európai biztonság legfőbb garanciája volt, Donald Trump elnöksége alatt az USA elkötelezettsége megingott. Trump többször is nyilvánosan megkérdőjelezte a NATO kollektív védelmi kötelezettségét és már az első kormányzása alatt is folyamatos nyomás alatt tartotta az európai NATO tagországokat, mondván, azok nem költenek eleget a saját védelmükre. Ráadásul azt is hangoztatta, hogy amennyiben az EU azt szeretné, hogy az USA megvédje, akkor bizony fizetnie kell érte. Igaz Trump állítólag 2020-ban már azt is közölte az EU döntéshozóival, hogy szerinte a NATO már halott és az Egyesült Államok
„nem fog segíteni, ha támadás éri Európát”.
Felfegyverezni Európát
Trump hangzatos kijelentései válaszra kényszerítették az Európai Uniót, így született meg Ursula von der Leyen Rearm Europe nevű 800 milliárd eurós befektetésről szóló fegyverkezési tervezete. Az azóta Readiness 2030 néven futó program egyszerre jelent cselekvési tervet, pénzügyi és iparpolitikai stratégiát, valamint politikai üzenetet is küld az EU-n belül és kívül. A programmal nem csak saját védelmi képességeit fogja fejleszteni az EU, de Ukrajnáét is, hiszen Trump nem ápol túl jó viszonyt Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel és márciusban felfüggesztett több Ukrajnába irányuló katonai segélycsomagot is, valamint a hírszerzési információk megosztását is szüneteltette.
A Bizottság által március 19-én nyilvánosságra hozott Fehér könyv az európai védelem jövőjéről szóló dokumentumban mutatja be részletesen a programot. Ebben a dokumentumban egyértelműen kijelentik, hogy Oroszország 2030-ra rendelkezhet azokkal a képességekkel, amelyek lehetővé tennék egy EU– vagy NATO–tagállam elleni támadás indítását. Ezért az EU-nak 2030-ra képesnek kell lennie megvédeni saját magát.
“Újjá kell építenünk az európai védelmet, amely kezdetként masszív és hosszú távú befektetést igényel. Együtt fel kell gyorsítanunk a munkát minden fronton az európai védelmi készültség sürgős növelése érdekében”
A program egyik fő célja, hogy az EU képes legyen önállóan, külső segítség nélkül megvédeni magát, ha a geopolitikai helyzet ezt megköveteli. Ugyanakkor a dokumentum világossá teszi, hogy az európai védelmi képességek fejlesztése nem a NATO alternatívája, hanem annak megerősítése. Az EU vezetői szerint egy erős Európa erősebb szövetségese tud lenni az Egyesült Államoknak és a program segíteni fog az EU-tagországoknak gyorsabban elérni a NATO-s védelmi célokat.
Ehhez hosszú távon elengedhetetlen, hogy a Bizottság kezelni tudja a kritikus képességhiányokat a tagállamok hadseregeiben, például a légvédelem terén és felépítsen egy erős védelmi ipari bázist Európában.
Van is mit fejleszteni, és rengeteg területen szükséges komoly beszerzéseket eszközölni, hiszen nem kevéssé vannak lemaradásban Európa országai katonai képességek terén. A modern légvédelmi rendszerek, különösen a nagy hatótávolságú rakéták és a több szintű légvédelem szinte teljesen hiányzik, ráadásul a tagállami szinten még meglévő rendszerek nem kompatibilisek egymással. Az EU lőszergyártási kapacitása pedig nem elégíti ki sem a saját, sem az ukrán igényeket, de még ha meg is lenne a megfelelő utánpótlás, az EU-n belüli katonai szállítás lassú, az infrastruktúra (hidak, vasutak, utak) sok országban nem alkalmas a nehézfegyverek gyors mozgatására.
Az orosz-ukrán háború során jelentős szerepet kaptak a drónok. Európa azonban ezen a területen is jelentős lemaradásban van Kína, az USA és Törökország mögött is. A tagállamok nagy többsége más országból importálja a technológiát. Mindemellett pedig a kibervédelem terén is komoly lemaradásban van számos tagállam, miközben az orosz és kínai kibertámadások száma évről-évre nő.
Fokozni kell a gyártást
A program másik kulcsfontosságú eleme az európai védelmi ipari megerősítése. Jelenleg több mint 2500 kis- és középvállalkozás játszik központi szerepet az európai védelmi ellátási láncokban, azonban ezek a láncok nagyobb részt nemzeti alapon működnek, korlátozott határokon átnyúló együttműködéssel. A Bizottság szerint az európai védelmi képességek fejlesztéséhez szükséges, hogy az EU-n belül egységes, hatékony, átlátható és versenyképes védelmi piac jöjjön létre, emellett pedig az EU tagállamok közötti közös védelmi beszerzéseket egyszerűsíteni és ösztönözni kell. Ursula von der Leyen erről a következőt mondta:
„Több európai terméket kell vásárolnunk, mert ez azt jelenti, hogy megerősítjük az európai védelem technológiai és ipari bázisát. Ez azt jelenti, hogy ösztönözzük az innovációt és azt, hogy létre szükséges hoznunk egy uniós szintű piacot a védelmi felszerelések számára.”
Ugyanakkor Ukrajna kezét sem engedik el, sőt, a dokumentumban azt írják, sürgősen fokozni kell az országnak szánt támogatást, mert ez Európa saját biztonságának és a hosszútávú és igazságos béke elérésének a záloga. A program másik hosszútávú célja, hogy az európai védelmi ipar ne csak a kontinensen, hanem globálisan is versenyképes legyen, exportképes termékeket és technológiákat fejlesszen, és a legmodernebb innovációkat alkalmazza.
Miből ez a sok pénz?
A program finanszírozásának egyik fő eleme a SAFE (Security Action For Europe), ami a Covid helyreállítási alaphoz hasonlóan működik. Az Európai Bizottság közös uniós garancia mellett 150 milliárd eurónyi forrást von be a tőkepiacokról, amelyet hosszú futamidejű, kedvezményes hitelek formájában oszt szét a tagállamok között. A Bizottság szerint így a tagállamok gyorsan, olcsón és nagy mennyiségben tudnak hozzáférni a védelmi beruházásokhoz szükséges pénzhez. A forrásokat a tagállamok saját, de az EU stratégiai céljaival összhangban álló védelmi terveik alapján használhatják fel.
A finanszírozás másik kulcseleme a költségvetési rugalmasság biztosítása. Az Európai Bizottság lehetővé tette, hogy a tagállamok a Stabilitási és Növekedési Paktum mentesítési záradékát aktiválják. Ez magyarul annyit jelent, hogy a védelmi kiadások növelése nem számít bele a költségvetési hiány és államadósság szigorú uniós szabályaiba. A tagállamok így akár a GDP 1,5%-áig terjedő többletkiadást is vállalhatnak évente anélkül, hogy túlzottdeficit-eljárás fenyegetné őket.
A finanszírozás harmadik pillére az Európai Beruházási Bankot (EIB) és a magántőkét vonja be. Az EIB eddig elsősorban polgári beruházásokat finanszírozott, mostantól közvetlenül is támogathat védelmi ipari projekteket, különösen a kettős (polgári és katonai) felhasználású technológiák, hadiipari gyárak, kutatóközpontok és kritikus infrastruktúra fejlesztése terén. A magántőkét például közös alapok létrehozásával vonják be.
További forrásokat pedig a kohéziós pénzeken keresztül juttat a Bizottság a védelmi kiadásokra.
Felzárkóztatni a hadiipart
Az Európai Unió kohéziós politikája, és annak pénzügyi forrásai eddig alapvetően a kevésbé fejlett régiók felzárkózását, a társadalmi befogadást, az infrastruktúra-fejlesztést, a környezetvédelmet és az innovációt támogatták. A kohéziós pénzek az EU költségvetésének harmadát teszi ki. A források értéke igen jelentős, több mint 390 milliárd euró ebben a költségvetési ciklusban (2021-2027).
Reagálva azonban a globális és geopolitikai fejleményekre az Európai Bizottság átalakítja a kohéziós pénzek felhasználását. A márciusban bejelentett kohéziós pénzek felhasználására vonatkozó átalakítások szükségességét a versenyképesség, a védelem és a lakhatás területein tapasztalható problémákkal indokolták.
A Bizottság javaslatai lehetővé teszik, hogy a tagállamok önkéntes alapon, a kohéziós pénzekből finanszírozzanak védelmi ipari fejlesztéseket, katonai mobilitást, illetve kettős (polgári és katonai) célú infrastruktúra-fejlesztéseket. A tagállamok a kohéziós források egy részét így olyan projektekre is fordíthatják, amelyek megfelelnek az új stratégiai prioritásoknak. A Bizottság – különösen a keleti határrégiók számára – kedvezményes előfinanszírozást is kínál, ha legalább 15%-ot átcsoportosítanak ilyen védelmi képességeket fejlesztő célokra, ráadásul a kohéziós forrásokból finanszírozott védelmi projektek akár 100%-os uniós támogatást is kaphatnak.
A kohéziós politika eredeti céljai azonban a változtatásokat célzó javaslatokkal parkolópályára kerülhetnek és olyan területektől vonhatják el a tagországok a pénzeket, mint a szegényebb régiók felzárkóztatását célzó programok, a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek csökkentését célzó programok, valamint a hosszú távú fejlesztési célokat szolgáló programok. Ez különösen a hátrányos helyzetű régiókat érintheti érzékenyen. Ráadásul ha egyes országok a forrásokat védelmi célokra csoportosítják át, míg mások nem, az a jövőben újabb egyenlőtlenségeket és feszültségeket teremthet.
Többen is ellenzik a kohéziós pénzek védelmi célokra való fordítását. Az Európai Régiók Bizottságának elnöke, az MSZP-s Tüttő Kata kifejezetten károsnak tartja a kohéziós források védelmi célú felhasználását, szerinte „katasztrofális hiba” lenne, és veszélyeztetné az EU hosszú távú fejlődését és társadalmi kohézióját. Giorgia Meloni, Olaszország miniszterelnöke szintén ellenzi, hogy a kohéziós pénzeket védelmi célokra csoportosítsák át.
„Olaszország nem kívánja a kohéziós forrásokat fegyverek vásárlására átcsoportosítani”
– foglalta össze az olasz miniszterelnök.
Meloni nem egyszer hangsúlyozta, hogy a kohéziós pénzek nagyon fontosak Olaszország számára, és elengedhetetlenek a gazdasági felzárkózáshoz, a régiók fejlesztéséhez.
E cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.
