Szerző: Vígh Frodó Gergely
A régi futógépektől kezdve az 1988-as Csepel Campingig mindenben megtalálhatják önmagukat az érdeklődők.
Nagykanizsa belvárosának rejtett zugában, amely felé csupán egy cégér segít odatalálni, könnyedén elfoglalhatják magukat a régi kerékpárok szerelmesei. Az országos szinten is egyedülálló oldtimer kerékpármúzeum összesen 52,8 millió forint kohéziós támogatást kapott.
Az ingyenesen látogatható, előzetes bejelentkezés alapján nyitva tartó múzeumot a Kanizsai Oldtimer Kerékpáros Szövetség (KOKSZ), az ország egyetlen régi kerékpárokkal foglalkozó civil szervezete üzemelteti 2024 szeptembere óta. A jelenlegi, 270 négyzetméteren elterülő, 72 darabból álló gyűjtemény a kerékpár őseitől, a futógépektől kezdve egészen 1988-ig (ekkor vásárolta fel a Csepel Művek bicikligyártó részlegét az amerikai Schwinn) lefedi a teljes kerékpár-történelmet.
„Nálunk a velocipéd viszi a prímet” – nyilatkozta lapunknak Dene Tibor, a KOKSZ elnöke, aki azt is elmondta, az egyik ilyen nem mindennapi látványra, amelynek pedáljai a 180 centiméter átmérőjű első keréken találhatóak, a pöttöm hátsó kereke pedig biztonsági kiegészítésként szolgál, a látogatók is felülhetnek. A kiállított velocipédek egy részét olykor különböző eseményekre is elviszik Magyarországon kívül és belül.
Dene egy véletlennek köszönhetően lett szerelmes a régi kerékpárokba. Baráti körével együtt 2013-ban, a Kanizsai Sörfesztiválon fogadásból, egy karton pezsgőért cserébe felöltözött régi ruhákba, s vitték magukkal a biciklijeiket is. A pozitív fogadtatásnak köszönhetően végül beindult a csapatépítés és a kerékpárgyűjtés is.
2015-re a KOKSZ már magának tudhatott egy kalocsai gyártmányú velocipédet is, ebből nem sokkal később még hat példány került a tagok birtokába – ezeket a darabokat láthatjuk a múzeumban is. A 2019-es szezon végén a KOKSZ főhadiszállásának padlásán is régi kerékpárok porosodtak, ugyanakkor azt gondolták, ezek a közlekedési eszközök jobb sorsra érdemesek. Innen jött az ihlet, hogy múzeumot létesítsenek, ezzel bemutatva a biciklizés történelmét.
„Azért hoztuk létre a múzeumot, hogy amit mi megteremtettünk, azt meg tudjuk mutatni” – mondta Dene, aki külön kiemelte, hogy a múzeum nem kereskedelmi alapon működik. Fő bevételük az önkéntes támogatásokból és az adó 1 százalékból származik. „Ez az egész úgy tisztességes, hogy telefonon egyeztetve eljövünk, megmutatjuk a kiállított régi kerékpárokat, tárlatot vezetünk, és »örömködünk« a látogatókkal” – tette hozzá, megemlítve azt is, hogy fontosnak tartja, a múzeumba látogató személyek vagy családok más programra, szállásra, étkezésre is baj nélkül tudjanak pénzt csoportosítani.
Az építési munkálatok 2020 szeptemberében indultak el, a COVID-19 járvány miatti kijárási korlátozások alatt hétvégenként munkálkodtak a múzeumon. A projektnek csupán 50 százalékát támogatta az Európai Unió, a 110 milliós beruházás másik felét Nagykanizsa hetven különböző mikro-, kis-, közepes méretű és nagyvállalata, valamint magánszemélyek állták.
A 35,5 millió forintnyi EU-s kohéziós forrásból vízszigetelték és akadálymentesítették az épületet, kialakították az épület villamos- és földgázrendszerét, valamint a megfelelő padló- és falburkolatokat, illetve új nyílászárókat építettek be. A projekt további 17,3 millió forintnyi kiegészítő támogatásából pedig a közösségi terek (a KOKSZ-elnök szerint az egész múzeum felfogható egy nagy közösségi térként) és a nagy kiállítási tér alapterületét sikerült megduplázni.
A múzeumot iskolai osztályok, különböző táborok résztvevői és régi kerékpárokkal foglalkozó baráti körök szokták legfőképp látogatni, ugyanakkor Győrtől kezdve Nyíregyházáig, Olaszországtól Argentínáig érkeztek oda érdeklődők.
Interjúnkat például egy Budakesziről érkező család látogatása szakította meg, akiket elragadott a múzeum kisugárzása. Az édesanyának a XIX. századi brit arisztokrata hölgyek által előszeretettel használt tricikli, a családapának pedig az éppen aznap restaurált Csepel Tacskó volt szimpatikus, utóbbit meggyőzték a gyerekei, hogy a 180 centiméter magas velocipédre is felüljön. A nagyjából nyolcéves fiúgyermek pedig az ázsiai kerékpár-történelem iránt érdeklődött, azonban a múzeumban erre nem térnek ki.
A szenvedélyből létrehozott projekt országos tekintetben is különleges, egyedül az onnét 330 kilométerre lévő Balassagyarmaton van még erre szakosodott magyar intézmény, emellett a Közlekedési Múzeumban találhatunk még néhány oldtimer biciklit. A kanizsait gyakran emlegetik a Dunántúl egyetlen oldtimer kerékpár múzeumaként is, ugyanakkor a KOKSZ elnöke említette, a Fejér megyében található Perkátán találhatunk egy magángyűjteményt.
Mindenesetre a nagykanizsai biciklimúzeum hozzátett valamennyit a dél-zalai térség turizmusához. A Zalakarosra járó fürdőzők mellett több tábor résztvevői, iskolai osztályok, az oldtimer biciklis szubkultúra iránt érdeklődők és külföldi vendégek is egyaránt látogatják, és amennyiben valaki véletlenül, regisztrálatlanul jelenik meg a kinyitott épületnél, hasonló szeretettel fogadják, mint mindegyik más vendéget.
E cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.
