„Eltörlik a készpénzt, és ettől kezdve minden mozdulatodat követni fogják!” – egyre több összeesküvés-elmélet kering az interneten a készpénzmentes társadalomról. Néhányan azt állítják, hogy a bankok és kormányok titkos terve, hogy teljes ellenőrzést gyakoroljanak a lakosság felett, mások szerint „chipet ültetnek a kezünkbe”, és csak így fizethetünk majd. Az egyik népszerű álhír szerint például 2030-ra minden készpénzt betiltanak Európában, és aki tiltakozik, annak „befagyasztják a számláját”.
A valóság persze jóval árnyaltabb – de ez nem akadályozza meg a pánikkeltést. A közösségi médiában és egyes álhírportálokon rendszeresen megjelennek képek „betiltott” euróbankjegyekről, hamis idézetek központi banki vezetőktől, sőt, olyan kamu történetek is, ahol valakit állítólag megbüntettek, mert nem volt hajlandó kártyával fizetni. Miközben a digitális fizetés valóban egyre elterjedtebb, a készpénz továbbra is törvényes fizetőeszköz – és az is marad, különösen az alapvető jogok és a válsághelyzetek kezelése szempontjából.
A készpénzmentes társadalom előnyeit a pénzintézetek és a szabályozó hatóságok folyamatosan népszerűsítik, mivel a digitális tranzakciók központi nyilvántartása a pénzmosás elleni küzdelem egyik legfontosabb eszköze. Ugyanakkor a készpénznek még mindig fontos előnyei vannak, így nem kell hozzá áram, ha fizetni akarunk…
A bankok a lakosságnak azt ígérik, hogy a kártyával vagy a telefonnal történő zökkenőmentes fizetés sokkal kényelmesebb, mint az aprópénz keresgélése, és biztonságosabb, mint bankjegykötegek cipelése. A kampány nem sikertelen, így mindazok számára, akik bizonytalanok, 2022 júliusától Belgiumban minden kereskedőnek törvényileg kötelessége elfogadni a digitális fizetést.
A kérdés az, hogy Ön például tudna-e élelmiszert és gyógyszert vásárolni, ha hirtelen leállna az internet, és csak a pénztárcájában lévő készpénzre támaszkodhatna? Sokan közülünk nem tudnának, mivel a készpénz nélküli fizetés, mint például az Apple Pay vagy a bankkártyák már általánossá váltak.
Érdemes viszont emlékeztetni arra, amit az Európai Központi Bank mond a készpénzről. A készpénzhasználatnak számos fontos funkciója és előnye van, hiszen szabadságot, és autonómiát biztosít a használóinak. A bankjegy és a pénzérme az egyedüli olyan pénzforma, amely a birtokunkban lehet harmadik fél közreműködése nélkül. Készpénzzel internet és elektromos áram nélkül is lehet fizetni, tehát akkor is használható, ha áramszünet van, vagy elvesztettük a bankkártyánkat.
A készpénz törvényes fizetőeszköz, a hitelezők, vagy például az üzletek és az éttermek nem utasíthatják vissza, hacsak nem állapodtak meg előre a vevővel egyéb fizetési mód használatában. Biztosítja a személyes adatok titkosságát. Készpénzes tranzakcióval a magánélet, a személyazonosság és a személyes adatok védelméhez való alapvető jogunk tiszteletben tartása mellett intézhetők a pénzügyek.
A készpénz azoknak is lehetővé teszi a fizetést és megtakarítást, akik egyáltalán nem vagy csak korlátozottan férnek hozzá a digitális pénzhez. Ennélfogva meghatározó szerepe van a társadalmilag kiszolgáltatott helyzetben lévő polgárok, például az idősek és a kis jövedelmű rétegek integrációjában. Készpénzzel jobban ellenőrizheti a kiadásokat, és kisebb a veszélye a túlköltekezésnek, a készpénz gyors, biztonságos és értékőrző, mondja a bank.
Ugyanakkor a kártyás fizetések a működő nemzetközi adatkapcsolatoktól függenek, és ha az internetkapcsolat megszűnik, a készpénz nélküli fizetések is megszűnnek. Néhány héttel ezelőtt Spanyolországban és Portugáliában számos vállalkozásnak kizárólag készpénzes tranzakciókra kellett átállnia a hatalmas áramszünet idején, ami egyértelmű figyelmeztetésként szolgált arra, hogy mi történhet máshol. Az ehhez hasonló forgatókönyv elkerülése érdekében a skandináv és a balti országok offline kártyás fizetési rendszereket fejlesztettek ki.
Norvégia, Dánia és Lettország már elindította rendszerét. Ezek úgy működnek, mint a légitársaságok által a repülés közben használt rendszerek: a kártyákat offline állapotban húzzák le, és a tranzakciókat akkor dolgozzák fel, amikor a rendszer ismét online lesz. Ez azt jelenti, hogy fizikai kártyát kell használni, és be kell írni a PIN-kódot ahhoz, hogy működjön.
Lettország kártyánként 200 eurós limitet állapított meg, hogy csak a legszükségesebb vásárlások, például gyógyszerek és üzemanyag vásárlása legyen lehetséges. Észtország hasonló megoldást tervez, amely az offline fizetéseket meghatározott helyekre, például benzinkutakra, gyógyszertárakra és élelmiszerboltokra korlátozza.
Észak-Európában az egyik fő aggodalomra okot adó tényező a szabotázs veszélye, amely az összeköttetés megszakadását eredményezheti, különösen a Balti-tengeren a közelmúltban a tenger alatti infrastruktúrában bekövetkezett számos káreseményt követően. Eközben az észt és a finn központi bank arra figyelmeztetett, hogy Európa a kártyás fizetések terén nagymértékben támaszkodik az amerikai vállalatokra, például a Visa és a Mastercardra – ez a jelenlegi amerikai kormány megbízhatatlan irányvonalára adott reakció.
Az offline fizetések rendkívül fontosak Észak-Európa ellenálló képessége szempontjából, mivel ezek erősen digitalizált országok, ahol a készpénzmentes fizetések dominálnak. Ezekben az országokban van Európában az egyik legkevesebb ATM 100 000 lakosra vetítve, és Finnországban az embereknek csak 10%-a használ készpénzt fő fizetési módként.
Svédországban és Norvégiában van a világon a legkevesebb forgalomban lévő készpénz a GDP százalékában kifejezve. Eközben az EU más részein még mindig fontos a készpénzforgalom. Máltán, Szlovéniában és Olaszországban a készpénzfizetés aránya meghaladja a 60%-ot.
Mindenkinek joga van a készpénzzel történő fizetéshez – áll ezentúl a magyar Alaptörvényben. Csak a készpénzforgalom fenntartása biztosíthatja, hogy a gazdaság működése ne váljon teljesen kiszolgáltatottá az elektronikus pénzügyi rendszereknek, amelyek technikai vagy piaci okokból sérülékenyek lehetnek. Az indoklás szerint ez garantálja azt, hogy a készpénzes fizetés mindenkinek elérhető.
Szerkesztette: László József

E cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.
