Szerző: Vigh Frodó Gergely
2015 és 2022 között 266 millió forintból lett zöldebb és termelékenyebb a Hans Pausch Hungária tapsonyi, Somogy megyei üzeme.
A Somogy megyei Tapsonyban található Hans Pausch Hungária már a hetvenes évek óta meghatározza a falu összképét. Az üzem, amely 2015 és 2022 között több mint 266 millió forint uniós támogatást kapott, 165 főt, avagy a község népességének csaknem egyharmadát foglalkoztatja. EU-s kohéziós pénzekből a cég többek között növelni és gyorsítani tudta a termelést; a gépek képesek akár két műszakban is dolgozni, ugyanakkor a már három dimenzióban is képesek megmunkálni a forgácsolt alkatrészeket, amely során a fémlemezekből a felesleges részeket eltávolítják, valamint korszerűsítettek egy, a helyben gyártott termékek és alkatrészek festésére alkalmas porszóró fülkét is. Emellett EU-s finanszírozásból energetikailag korszerűsítették a gyárat, valamint megvalósítottak egy munkahelyi képzést is.
„Ha az alapítás tájékán is lettek volna pályázatok, azokban is szerepelt volna, hogy a cél az orvostechnikai gépgyártók láncában történő előrelépés” – nyilatkozta lapunknak Hotter Péter, a Hans Pausch Hungária ügyvezetője, aki munkatársunkat végigkísérte a gyárban, annak EU-s pályázati eredményeire összpontosítva. Az ügyvezető arról is tájékoztatta kollégánkat, hogy az üzemben többek között orvostechnikai gépeket, azok alkatrészeit (illetve megrendelés szerint teljes gépeket, például CT-t, röntgenasztalt vagy mammográf készüléket), kazánhoz burkolatot vagy egyéb gép vázához szükséges elemeket gyártanak olyan cégeknek, mint a Siemens vagy a Viessmann.
2015-ben 39 millió forint támogatásból a cég kettő, forgácsolásra alkalmas megmunkáló központot szerzett be az EU-s támogatású Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Programon (GINOP) keresztül Az itt általában 15 perc alatt, 3D-ben megmunkált tételeket többek között mammográf–, illetve röntgenkészülékek alkatrészeiként használják fel, ezek gyártása során több liter fehér színű hűtőfolyadékot is felhasználnak, a gépben található szerszámok esetleges túlhevülése miatt.
„Addig jó, amíg a gépnek nyikorgó hangja van és a folyadék nem lesz zöld, ezt legfeljebb évente cserélni kell. A gépből kijövő forgácsokat pedig eladjuk fémhulladékként.” – mondta az egyik megmunkáló központ üzemeltetője.
A cég 2015 előtt nem rendelkezett megmunkálóközponttal, ennek hatására viszont sokkal összetettebb igényeknek is meg tudnak felelni. Korábban a komplex gépekhez szükséges alkatrészek csupán háromnegyedét tudták az üzemben gyártani, a megmunkálóközpont hatására viszont ezek aránya bőven meghaladja a 80 százalékot.
A Hans Pausch két évvel később a lézervágó technológiájuk fejlesztésére is nyújtott be pályázatot (117,4 millió forint értékben), azonban az abban rögzített 3D-s megmunkálást két különböző eszköz segítségével tudják megoldani – mivel Hotter szavai szerint nem csőlézergépet, hanem egy hagyományos, kétdimenziós lézervágót rendeltek. A 2D-s tervezés után – amit vagy a lézervágó, vagy a régebbi technológián alapuló stancológép segítségével végeztek, a megmunkált fémlemezt élhajítógép segítségével alakítják háromdimenzióssá. EU-s forrásból két ilyet tudott beszerezni a Hans Pausch.
A lemezmegmunkálást követően a félkész termékek a lakatosműhelybe kerülnek, ahol a munkát (például: menetelés, süllyesztés, avagy a lemezek közötti rögzítések megalkotása és bizonyos részeinek préselés általi mélyítése) kézi erővel végzik, mivel a rendelésszámokat tekintve jelenleg nem szükséges az üzem ezen részét gépesíteni. A darabok ezt követően raktárba, majd egy másik lakatosműhelybe kerülnek, ahol az alkatrészeket összehegesztik.
„Azért vagyunk vonzóak a külföldi és a magyar cégek számára is, mert komplex szolgáltatásokat nyújtunk. Nemcsak lézervágást, hajlítást, hegesztést vállalunk, hanem lefestve vagy bármilyen szerelt állapotban (akár teljes mértékben készre szerelve is) el tudjuk készíteni a termékeket a megrendelő számára” – tette hozzá a cég ügyvezetője.
Az összehegesztett eszközök olajosan kerülnek a festőműhelybe, ahol egy automatikus tisztítóberendezés zsírtalanítja azokat. A tiszta lemezeket néhány munkatárs előkészíti, csiszolja és maszkolja (avagy lefedi a nem lefesteni kívánt részeket), majd lefestik a pályázati pénzből fedezett porszóró fülkében.
A berendezést olyan patronnal szerelték fel, hogy a gép által szűrt levegőt visszakeringethetik a fülke légterébe, ezzel energiát megspórolva. A gépet ugyanakkor automatikus szűrőtisztítással is ellátták, ezáltal nem kell gyakran cserélni a filtert, így csökkentve a kidobott hulladék mennyiségét.
Amint megfestették az alkatrészeket, azokat összeszerelik, ezzel befejezve a gyártási folyamatokat. „A hatásfok annyira nem, de a festés minősége sokkal inkább javult” – fogalmazott Hotter, hivatkozva az új gép korszerűségére.
A porszóró fülke mellett – ugyanazon pályázat keretében – sikerült napelem- és biológiai szennyvíztisztítót is létesíteni. A napelemrendszerrel kapcsolatban az ügyvezető arról beszélt, a felhasznált energia 15-20 százalékát tudják megújuló energiaforrások segítségével lefedni, viszont felszabaduló költségük nincs.
„Mondhatnám azt is, hogy jó színre tettünk a ruletten, ezért nem nőttek a költségeink. Ebben benne van az is, hogy a rendszerhasználati díj és minden más is drasztikusan megemelkedett, illetve közbeszólt a 2022-es energiaválság is” – fejtette ki Hotter. A falu korábbi vezetése többször is megígérte, hogy elkészül a falu szennyvízelvezetője, ami a cég szennyvízelvezetését is megoldotta volna, erre azonban több éven keresztül sem került sor – ezért nyúltak végül a pályázati pénzekhez és valósították meg maguknak a szennyvíztisztítást.
A Hans Pausch munkahelyi képzések lebonyolítása érdekében 10,6 millió forint támogatásra nyújtott be pályázatot 2018-ban, ebből 4,5 millió forintot sikerült felhasználniuk.
„A képzés nem hozta meg az elvárt eredményt, mert a kiírásunk szerint bárki részt vehetett volna, utólag viszont kiderült, bérkorlát volt rajta: akiknek összeállítottuk volna az együttműködés-fejlesztési terveket, azok a közép- és felsővezetők lettek volna, akik a bérezésük miatt kiestek a képzésről” – tette hozzá Hotter Péter, megjegyezve, hogy a COVID-19 járvány okozta válság még egy lapáttal rátett a projekt sikertelenségére: online nem lehetett volna hasonló színvonalon megtartani a képzéseket.
A projekt során három „soft skillt”, avagy a munkahelyi boldoguláshoz hasznos, de nem elsődleges képességet kívántak volna elsajátítani, a képzésnek csak az egyharmadát sikerült megszervezni. Az együttműködés-fejlesztési technikákra összpontosító képzésen összesen 28-an vettek részt, két csoportban. A munkatársakat próbálták úgy válogatni, hogy ne egy szakterületről érkezzenek, mondván, hogy könnyebben együtt tudjanak működni egy esetleges, több területet igénybe vevő projekt esetén.
„Nekem az a sok játék maradt meg belőle. Szerepjátékok és egyéb, különböző feladatok szerepeltek a programon, például meg kellett valamit tervezni és azt értékesíteni” – mondta kollégánknak az ügyvezető asszisztense.
E cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.
