2025. november 10. és 21. között rendezték meg Brazília északi részén Belém városában az Amazonas mélyén a 30. ENSZ Éghajlatváltozási Konferenciát. A COP30 egyszerre volt megemlékezés és számvetés is, mivel tíz éve, hogy a párizsi megállapodás született, és a részvevők most közösen szembesültek, hogy az ígéretekből mennyi vált valósággá.
Az Egyesült Államokkal szemben az EU céljai között szerepelt megőrizni a Párizsban megálmodott elképzelést, hatásosabb nemzeti vállalással előre lépni, felgyorsítani az alkalmazkodást, növelni a nemzetközi klímapénzeket, és igazságos, senkit sem magára hagyó energiaátmenetet támogatni. Már a Green New Deal is ebben a szellemben született, de további törvényi változásokat jelentettek be.
Belföldi pálya: új EU-klímatörvény és a 2040-es javaslat
Az EU belső kötelezettségvállalásai szerint a Bizottság javaslatot tett az EU Klímatörvény módosítására, amely egy 2040-es célt jelölt ki — nettó 90 százalékos kibocsátáscsökkentés 1990-hez képest (85% belső teljesítés, további max. 5% nemzetközi karbonkredit felhasználással). Ez egyértelműen ambiciózusabb, mint a korábbi 2030-as 55%-os cél; az új 2035-ös NDC pedig köztes lépcsőként szolgál a 2040-es és a végső 2050-es cél felé. A megvalósíthatóság ismét a kulcskérdés: a szabályozás, beruházások és a technológiai váltás üteme fogja eldönteni, hogy ezek a vállalások mennyire lesznek hitelesek.
A Bizottság bemutatta a Clean Industrial Deal nevű csomagot, amely konkrét intézkedéseket vázol hogyan lehet dekarbonizációval ipari növekedés támogatni. Emellett a 2028–2034-es hosszú távú uniós költségvetésben több forrást terveznek biztosítani a zöld technológia fejlesztésére, a körforgásos gazdaság és az innovatív vállalkozások támogatására, így kívánja Európa megőrizni vezető szerepét a cleantech piacokon.
A brüsszeli delegáció gyakran hivatkozott arra, hogy az EU továbbra is a világ legnagyobb klímafinanszírozója. 2024-ben az EU és a tagállamok 31,7 milliárd eurót fordítottak költségvetési forrásokból klímaintézkedésekre, amelyhez további mintegy 11 milliárd euró magántőke mozgósításában járultak hozzá. A COP-on az EU a források további növelését és célzottabb felhasználását sürgette — különösen az alkalmazkodás és a veszélyeztetett országok támogatása terén.
A tagállamok közötti konszenzus ugyanakkor nem automatikus: a pénzeszközök elosztása, a hitelesség és a nyomon követés gyakran válnak vitatémává. Gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a brüsszeli küldöttség egyrészt az ambiciózus célokkal irány és elköteleződést mutatott, másrészt a végszöveg elfogadásáért együttműködött afrikai és latin-amerikai partnerekkel, hogy a kompromisszumok ne gyengítsék a 1,5 °C-os cél esélyét.
A számok és a politikai üzenetek találkozása: új EU-NDC és a sokadik célok
A COP30-on hivatalosan is összegyűjtötték a nemzeti vállalásokat. A 86 új vagy frissített nemzeti vállalás (NDC) és azok éves bevallásai határozzák meg az üvegházhatású-gáz-kibocsátás globális görbéjét. Az EU saját új NDC-jét is bemutatta, ami szerint 2035-re 66,25–72,5 százalékos nettó kibocsátáscsökkentést vállal 1990-hez képest, minden gazdasági ágat és gáztípusra kiterjedően. A Bizottság és több tagállam szerint ez az irány megmutatja, hogy az EU „komolyan gondolja” a 2050-es klímasemlegességi célját, viszont a felelősség mértékével és a gyorsasággal kapcsolatban továbbra is viták zajlanak.
A kritikus hangok viszont megjegyezték, hogy az EU szerepvállalása a COP30-on kétségkívül ambiciózus elköteleződést mutatott, mint korábban: erősebb NDC, nagyobb pénzügyi keret az átalakulásra, de ezek megvalósulása kérdéses. Szakértők és környezetvédők hangsúlyozták, hogy a szép vállalások és a nagyszabású tervekre szánt kommunikáció még nem egyenlő a gyors, mérhető cselekvéssel. A karbonkreditek és a nemzetközi elszámolások szerepe, a szén-dioxid-árak és a strukturális átalakulás költségeinek igazságos elosztása továbbra is megoldatlan.
A COP30 fontos mérföldkő volt: egyértelműen látszott az európai törekvés a vezetésre és a magasabb ambíciókra. De a globális szintű sikerhez a kormányoknak — köztük az EU-s tagállamoknak — nemcsak új vállalásokat kell tenniük, hanem bizonyítaniuk is kell, hogy a kötelezettségvállalásokat technikailag és pénzügyileg képesek végrehajtani. A 1,5 °C megtartása nem pusztán politikai cél — a COP30-on elhangzottak szerint most a tetteknek kell következniük.
