Szerző: Csáki Judit @RevizorOnline
Mintha egy kamera lenne egy buborék közepében, és az egész buborékra vetül a képe. Ez a 360°-os film, és nem kell hozzá spéci szemüveg sem, csak forgolódni kicsit és bámulni. Van Budapest-film, Magyarország-film, és van egy a Balaton élővilágáról. Turisztikai látványosság, de én is szívesen néztem, noha bizonyos történelmi eseményekről másként gondolkodom. A Siriat Zrt. projektje is az Európai Unió Kohéziós Alapjából készült – tudják, abból, amit most napról napra fogyaszt a büntetés.
A Siriat Zrt. filmgyártással, pontosabban dokumentumfilm készítéssel foglalkozik, és a 360°-os film ötletét a cég tulajdonosa és igazgatója, Novák Tamás egy katari kiállításról hozta haza. Az ötlet és a technológia nem új – a youtube-on számos ilyen filmet látni –, de itthon és a turisztikai iparban újdonságnak számíthat.
A pályázatban ezt írták: „Egy olyan 360°-os filmszínházat szeretnénk létrehozni a Balaton partján, a Káli-medencében, amely az ide látogatóknak, magyaroknak és külföldieknek saját gyártású 360°-os filmek segítségével bemutatja Magyarország és a Balaton történetét, valamint a Balatoni Nemzeti Park területén található legfontosabb gyógynövényeket és azok hasznosítását. A projektünk kutatási fázisában fogjuk elvégezni azon tevékenységeket, amely keretében egyrészt a mögöttes szakmai anyagok pontos és részletes területét tárjuk és térképezzük fel. Másrészt ebben a fázisban valósul meg a filmek leforgatása is. Ez igen komoly szakmai kutató és elemző munkát kíván meg a bevont személyektől. Egyrészt az újszerű technológiai megvalósítás miatt, másrészt pedig szakítani kívánunk a szokásos oktató film világával, és annál egy professzionálisabb: információt és mégis élményt adó módszerrel kívánjuk feldolgozni a témát.”
A vállalkozás 46.71 millió forintot nyert el a kohéziós alapból. Csakhogy a pályázás és a megvalósítás folyamata itt sem fedte pontosan egymást – gyakran fordul elő ilyesmi, hiszen előre nem látott körülmények merülnek föl, itt például egyebek mellett a Covid. Mint Novák Tamás mondta, meglehetősen tapasztalatlanok voltak a pályázatírás terepén, ezért az anyagiak csoportosításában rosszul kalkuláltak: túl sokat terveztek a tanulmány megírására, és túl keveset a filmek elkészítésére. Az átcsoportosítást, vagyis a módosítást a lebonyolító hivatal nem fogadta el (ez már a magyar kormányzat hatásköre), ezért 21 millió forintot vissza kellett fizetniük. Mindazonáltal az igazgató szerint „a projektnek köszönhetően olyan egyedi tudásra tettek szert, amit azóta is több más projektben sikerült kamatoztatni”.
A virtuális valóság megteremtése a filmen valóságos hollywoodi iparág már jónéhány éve, vagyis nem világraszóló újítás a pályázat anyaga. De a hazai ismeretterjesztésben lehet tere, az oktatásban úgyszintén.
Minden esetre elkészült három film, pont a gyógynövényes ugyan nem, de a mennyiség megvan. A látvány remek, a szöveg nagyjából hagyományos – ha lehetne folytatás, biztos lehetne kicsit dolgozni rajta. Érdemes lenne komoly kutatásokat végezni, alapos háttérmunkával, különböző témákban – de ez nyilván egy újabb pályázat tárgya lehetne…
És elkészült a körkörös vetítésre alkalmas sátor is, amely 6 méter átmérőjű, 2.5 méter magas, és öt projektor vetít a körvászonra. Mivel a kohéziós alapnak ez a szakasza 2021-ben lezárult, nem gondoltam, hogy ebben a sátorban láthatom a filmeket, de azt azért gondoltam, hogy legalább a sátort magát láthatom. De amikor a pályázatban megjelölt székhelyre elmentem – Köveskálon a megadott címre –, semmit nem találtam. Kiderült ugyanis, hogy az ingatlan, ahol kezdetben a fejlesztés folyt, azóta gazdát cserélt. Amúgyis alkalmatlan lett volna a sátor elhelyezésére, mondta Novák Tamás, ezért új helyszín után néztek. A filmek premierje végül Tihany főterén volt – a polgármester nyilván meglátta benne a turisztikai vonzerőt –, egy önkormányzati ingatlanban, és nem a sátorban. 2019 nyarán több mint négyezer néző látta a filmeket, és a jegybevételen fele-fele arányban osztoztak a gyártók az önkormányzattal. Fényes jövő ígérkezett – de nem az jött, hanem a Covid.
2020-ban és 2021-ben ezért aztán nem volt jegyárusítás, de 2022-2024-ben ismét volt több mint 13 ezer néző Tihanyban. De mivel a pályázatban helyszínként a Káli-medence és a sátor szerepelt, ismét módosítani kellett volna a szerződésen, és ezt ismét nem fogadta el az irányító hatóság. Ráadásul az elszámoló is hibázott, ezért is buktak szerződésmódosítást – szóval úgy tűnik, hogy nemcsak a jószándék és az elhivatottság nem elég, de a pályázat tárgyához fűződő szakértelem is édeskevés a sikerhez, a szabályok és magyar hatóságok ugyanis eléggé merevek.
Ugyanis nemcsak a vállalt projekt szakmai részéhez kell érteni, illetve szerződtetni a hozzáértőket, hanem külön tudomány – és külön szakma – a pályázatírás és az elszámolás is. A „tanulópénzt” pedig nem lehet megspórolni. „De nézzük a pályázat naposabb oldalát”, mondja Novák Tamás, „2019-ben, a projekt indulásakor a bevételünk 2 millió Ft lett. A Covid után sokan jöttek nyáron, télen pedig bérbeadtuk az egészet, és a bevételek majdnem fedezték azt a pénzt, amit vissza kellett fizetnünk.”
(Forrás: RevizorOnline)
