Szerző: Papp Tímea
Kettőből kettő: a Sóstói Múzeumfalu után a soproni Központi Bányászati Múzeumban is arra költötték az európai adófizetők pénzét, 51 millió forintot, amire kérték. Hasznos és értelmes dologra.
A Központi Bányászati Múzeum (KBM) Sopron belvárosában, a Templom utca elején álló műemlék épületben, a középkori eredetű, barokk stílusú városkapitányi, majd Esterházy-palotában található. Van az épületen egy kis márványtábla. A felirat szerint „Ez a ház a magyar bányászat áldozatkészségéből újult meg”. Hogy ez az 1957-es megnyitásra utal-e vagy egy későbbi restaurálásra, innen nem derül ki, mindenesetre Magyarország egyik legnagyobb műszaki múzeumaként a Kárpát-medence évezredes bányászatának történetét mutatják itt be, a régmúlt emlékeitől egészen az iparág rendszerváltás idején történt bezárásáig. Látni kell, hogy értsd a mélységét – ajánlják magukat a megállítótáblán. Joggal.
Nézőpont: a bányászat és az emberi civilizáció egymásra hatása című pályázatukon 51.149.152 forintot nyertek – a kötelezően kiteendő tábla a bejárati kapun és az egyik utcára néző ablakban is hírül adja ezt –, amelyből fűtési rendszerünk korszerűsítését, az akadálymentesítést, az udvarbelső, a lépcsőház újrafestését, új terek bevonását, eszközök beszerzését és új mosdók kialakítását tervezték, valamint három emeleti helyiség átalakításával megnövelték a kiállítóteret. A támogatás felhasználása a múzeum közösségi szerepének erősítését és az élethosszig tartó tanulást támogató környezet kialakítását szolgálta.
Ásványtárral indul a tárlat az emeleten, a látogató tobzódhat a színekben és formákban, vagy csodálhatja a kreativitást, amivel különböző kristályokból raktak össze miniatűr bányahegyeket és türelemüvegeket. De vannak itt térképek a 18–19. századból, amelyek Magyarország és Erdély geológiai viszonyait vagy épp a Kárpát-medence sókitermelő helyeit mutatják be, és van egy különös festmény is, amely a múzeumalapító Faller Jenő tervei alapján készült, és a magyar bányászat három nagy pillanatát örökíti meg. (Aki esetleg nem lenne tisztában vele: nálunk robbantottak a világon az elsők között bányában lőporral, illetve alapítottak bányászati felsőoktatási intézményt, a helyi érdeket sem mellőzve pedig a brennbergbányai szén felfedezésének legendáját és valós történetét.)
Képző- és iparművészeti alkotások, tárgyak, szobrok, festmények vezetnek át a bányászat történetét bemutató kiállítási részhez. A honfoglalást megelőző időszak emlékei is érdekesek, de a tárlat igazán izgalmassá a középkorban válik, ahogyan a bányászat szoros összefüggésbe kerül a gazdaság- és pénztörténettel, illetve a különböző engedélyek, rendeletek és intézmények, kamarák által az államigazgatással.
A 19. századra változik a bányászati súlypont: a nemes- és színesércbányászat helyét átvette a kőszén ipari méretű bányászata, ami társadalmi és üzemgazdasági változásokat is eredményezett, a 20. században pedig a politika, két világháború és a rendszerváltás volt komoly hatással a bányászatra. A szerkezetváltás a máig ér, krétával írták a táblát, amelyen az elmúlt harminc évben bezárt bányákat listázzák.
Nem akar túl sokat markolni e téren a KBM, de amit vállal, a csomópontokra fókuszálást, azt maximálisan teljesíti. Átláthatók a térképek, tömörek, de nem tömények a magyarázó szövegek, amelyeket magyarul, németül, szlovákul és angolul is lehet olvasni, aki pedig bővebben kíváncsi egy-egy korszakra, egy QR-kód segítségével kaphat egy-két képernyős további magyarázatot. Szellemes a tárgyak kihelyezése, a berendezésben játszanak a textúrákkal és a dimenzióváltással.
Esterházy-palota kiemelt műemléki jelentőségű épület, ezért a fejlesztésnek úgy kellett megvalósulni, hogy ne sérüljön az épület. Amennyire az mezei látogatóként megítélhető, a múzeum sikerrel vette az akadályt. A tárlók és a kisebb-nagyobb tabletek elhelyezésének köszönhetően a termek nagy részében az eredeti vidám-virágos falfestés látható. És ugyan nem minden terem interaktív vagy gyerekbarát, de az, ami a pályázati támogatásból készült – hiszen a fő cél a múzeum tanulást segítő infrastrukturális fejlesztése volt –, nos, az igazán szórakoztató. Sok az érintőképernyős aktivitás. Itt egy puzzle, ott egy kvíz, van, amelyik kép-, és van, amelyik szövegalapú, de közös bennük, hogy a szórakoztatás mellett a tudásátadásra is koncentrálnak. A játékokon túl filmeket is lehet nézni, a geológiai alapismeretektől a gépesített bányászati anyagmozgatásig széles a témalista.
Szintén a Nézőpontnak köszönhetően került a látogatók elé egy üvegtérkép, amelyet az 1900-as párizsi világkiállításra készített Tirscher József m. kir. bányatanácsos tervezete és utasítása szerint Sipos József m. kir. irodasegéd. A nem hozzáértő számára is lenyűgöző, ahogy a tizenkét üveglap háromdimenziós hatást kelt, kirajzolva a selmeci érctelérekről és bányaművekről, kirajzolva azok aknáit, mélységeit.
A múzeum legcsaládbarátabb részei a működő makettek és a bányagépek fejlődését bemutató modellek – a legszebb nevű a hidraulikus pajzsbiztosítású marótárcsás jövesztőgép –, illetve a pincében kialakított, gyerekeknek szóló játszótér és foglalkoztató, az Élménybánya, ahová csúszdán lehet lejutni, ki lehet próbálni a csillézést, a fújtatót vagy épp a vízemelő gépet. De egészen kézzelfogható dolgokról is szó esik itt, például arról, hogy bányászat nélkül nincs számítógép, autó, nincsenek házak és utak.
A lényeg: ez egy klassz múzeum. A bányászati geekektől az értelmes időtöltést kereső kisgyerekes családokig mindenki megtalálja a neki való részt, azaz látható, hogy nemcsak múzeumpedagógiailag, de közpénzügyileg is jól csinálják a fenntartó alapítványnál. Ellentétben velük, velük, velük, velük, velük vagy épp velük. Örültem volna, ha beszámolhatok arról, milyen kihívást jelent egy ilyen fejlesztés esetében egy műemlék épület, hogy a Covid-lezárások után tudták-e folytatni a fejlesztéseket, és ha igen, milyen források álltak-állnak rendelkezésükre, hogy ne csak a területre egyébként jellemző kreativitásra építhessenek, de elküldött kérdéseimre nem kaptam választ. Pedig a tudásmegosztásba ez is beletartozhat.
Szerkesztette: Csáki Judit
(Forrás: Revizor Online)
