Szerző: Szabó Réka Dorottya
Online vitaszínház, álomfogó-készítés és lehetetlen adminisztráció – így működött három éven keresztül az Európai Unió kohéziós pályázatából egy tanulássegítő alkalmazott színházi társulat.
A fővárosi székhelyű Nyitott Kör öndefiníciója így hangzik: „színházi neveléssel foglalkozó módszertani műhely”, aminek vállalása, hogy a közoktatásban résztvevő fiatal generáció „tanulási folyamataikat előre mozdítsák.” Kicsit konkrétabban fogalmazva, praktikusan ez azt jelenti, hogy a társulat alkalmazott színházi előadásokat, drámapedagógiai foglalkozásokat, rendhagyó irodalomórákat vagy vitaszínházi eseményeket szervez elsősorban gyermek- és ifjúsági, de időnként felnőtt közönségnek is.
Színház, dráma és élményszerű tanulás elnevezésű projektjüket az Európai Unió Kohéziós Alapja 2019 és 2022 között 30 millió forinttal támogatta, lefedve ezzel az akkori működésük jelentős részét. Az egyesület számára a támogatás egyrészt költségvetési stratégiaként funkcionált, likviditást biztosított a beérkező források tekintetében – aminek fontossága az állami pénzek folyamatos csökkenése és a pandémia okozta kihívásos anyagi szituáció mellett egyre nyilvánvalóbb lett. Három éven keresztül új előadások létrejöttét biztosította, ami az akkoriban fennálló NKA-ügy miatt is lényeges volt. A számadatok jól szemléltetik a támogatásnak az egyesület működésében betöltött szerepét, illetve forrásainak eloszlását: míg a 2019-es naptári évben megszervezett 192 előadásból 31 készült (a szeptembertől folyósított) kohéziós pénzből, a 2022-ben megtartott 147 előadásból 75 tartozott a (június végén lezárult) programhoz. (Ezt egyébként a nyilvánosan elérhető éves pénzügyi beszámolók is egyértelműen tükrözik: az egyesület működésében a kohéziós forrás jelentős hányadot tesz ki.) Másrészt a pályázat jelentőségével kapcsolatban Meszlényi-Bodnár Zoltán, az egyesület elnöke elmondta, hogy „ez volt az a pályázat, aminek során a Nyitott Kör valóban azt csinálhatott, amit szeretett volna. Előadásokat játszottunk, ráadásul mindez nagyon jól illeszkedett a törekvésünkhöz, segített abban, hogy néhány iskolával, oktatási intézménnyel elmélyüljön a kapcsolatunk.” Programjukban ugyanis az állt, hogy a támogatott periódusban a közép-magyarországi régió oktatási és nevelési intézményeiben tanórán kívüli, kompetenciafejlesztő előadásokat játsszanak. A pályázati anyag szerint a hároméves támogatási intervallumban tizenkét partnerintézményben (általános- és középiskolákban, illetve óvodákban) intézményenként tizennyolc, így összesen 216 „témanapot” (a Nyitott Kör esetében ez a homályos kiírói terminus színházi nevelési előadást jelent) szerveznek. A tervek szerint így legalább 4320, alkalmanként hozzávetőlegesen 20 főt érnek el, akiknek legalább 15%-a hátrányos helyzetű.
A már meglévő előadások játszása mellett a projekt keretében minden évben készültek újak is. A repertoár kialakításakor az alkotók alapvetően korosztályokban (óvodás, alsó tagozatos, felső tagozatos, középiskolás) gondolkodtak: olyan előadásokat hoztak létre, amelyek egyfelől a tananyag egy részéhez kapcsolódnak – ilyen volt a hatalmi kérdésekre koncentráló, középiskolásoknak szóló Antigoné-adaptáció, a Kötéltánc, vagy a környezetismereti tananyagot a gyakorlatba átültető, óvodásoknak és kisiskolásoknak címzett Vészhelyzet, aminek során a gyerekek betegségekről, sérülésekről tanulhattak, és sebkötözést is gyakorolhattak egy iskolai védőnő instrukciói alapján. Másfelől olyan témákat igyekeztek körbejárni, amik a diákok adott életszakaszában relevánsak lehetnek. Ide sorolható többek között az óvodásokat megszólító Álomfogó, ami a félelmet gólyalábas technikával keltette életre, vagy a kamaszoknak egy konkrét iskolai felkérésre létrehozott, majd játszott fórumszínházi Tengerbiológia, ami a pályaválasztás nehézségeit helyezte középpontba. A projekt egyik hosszútávú koncepciója, illetve terve az volt, hogy a bullying és a bántalmazás témájáról mindegyik kijelölt korosztálynak készüljön előadás, mindig az adott generáció számára fontos fókusszal. Így került be a programba a már meglévő, alsósoknak szóló Gumicukor, hetedikes és nyolcadikos tanulók esetében pedig a cyberbullying jelenségével foglalkozó Cyber tartozott ide. A gyakran improvizációs alapú előadások létrehozásakor a Nyitott Kör az esetek nagy részében konzultált vonatkozó szakértőkkel: mindenekelőtt fejlődéslélektani specialistákkal és pedagógusokkal, valamint az aktuálisan kutatott téma szakavatottjaival.
Meszlényi-Bodnár ezen a ponton fontosnak tartja megkülönböztetni a színházi nevelési előadást (Theatre in Education) a drámaórától (Drama in Education) – A Nyitott Kör elsősorban önmagukban is játszható és játszott színházi előadásokat hoz létre, és a színházra olyan alkalmazott műfajként tekint, ahol a színház és a pedagógia tagolhatatlan egységet alkot, és aminek során „a diákok, a gyerekek minden esetben valamilyen tanulási folyamaton mennek keresztül.” Ezeken az alkalmakon rendszerint a pedagógusok is jelen vannak, de szigorúan passzív megfigyelőként – így az előadások számukra is új helyzetet teremtenek, kiléptetik őket a megszokott kontrolláló pozícióból.
Mivel a támogatás nem az egyesület általános működésére, hanem konkrét produktumok létrehozására irányult, 2020-ban a Covid-19 miatt a Nyitott Kör működése is elnehezült. Ennek ellenére ebben az időszakban is igyekeztek tartani magukat a pályázati elvárásokhoz: az előadásfelvételek ekkoriban feltörekvő klasszisa helyett ők – az emberi találkozást és együttlétet bizonyos fokig megőrizve – videóhívásos platformokra készítettek előadásokat. Ebben az évben az egyesület továbbra is a korábbi szempontokat tartotta szem előtt, így olyan online előadások készültek, mint például a Fehérlófia-történetet feldolgozó Mélyben, de a középiskolásoknak sikerült egy igen naprakész produkciót is létrehozni: az Ülni-állni kifejezetten a karanténhelyzetre reflektált. Az eleve internetre szabott formák mellett egy olyan előadás volt, aminek a járvány előtti offline kivitelezését műfaji adottságai miatt a csapat jól tudta online felületre konvertálni: ez a társadalmi nemekről értekező, genderrel kapcsolatos kérdéseket megfogalmazó, vitaszínházi Nemek volt.
A visszacsatolásokkal, a témanapok diákokra tett hatásával kapcsolatban az egyesület elnöke elmondta, hogy reflexiókat „minden esetben kérünk. A partnerintézményekkel kötött szerződésben rögzítve van többek között az is, hogy valamilyen formában visszajelzést kell küldeniük, illetve a pedagógusoknak tartaniuk kell egy, a mi előadásunkra reflektáló foglalkozást is. Sajnos ezek a visszajelzések nagyon ritkán érkeztek hozzánk vissza. A visszaérkezettek egy része is egyébként esztétikai minősítés, ami arról számol be, tetszett-e a gyerekeknek az esemény. Az ilyen jellegű, „kritikusi” információval mi nem tudunk mit kezdeni – minket nem az érdekel, hogy esztétikailag hogyan ítélik meg a gyerekek az előadást, hanem hogy az ő tanulási folyamatukban milyen szerepet töltött az be.” Ideális esetben a pedagógus elemzést készített arról, hogy milyen változást észlelt a csoport életében. Sokszor kaptak írásos, vagy óvodások esetében rajzalapú reakciót – ezek már olyan válaszok, amikből az egyesület is tudott tanulni. Meszlényi-Bodnár azt is hozzátette, hogy az óvodai pedagógusok „sokkal felkészültebbek voltak”, ők gyakrabban és eredményesebben nyúltak kreatív, kézműves eszközökhöz a témanapot követő feldolgozás során – az Álomfogó című, félelmetes gólyalábas fogóval operáló előadás után például volt olyan gyerekcsoport, akik álomfogót készítettek, miközben a félelemről beszélgettek.
2019 és 2022 között a partnerintézmények száma nem változott, de a szerződött oktatási létesítmények egy része az igények változása és a pandémia miatt lecserélődött. Elsősorban középiskolák esetében bár ritkán, de az is megesett, hogy ugyanaz a diákcsoport az egyesület több előadásán is részt vett. Ennek ellenére a lezárt projekt eredményei a következők: középiskolákban 2518, általános iskolákban 1710, óvodákban pedig 923 főhöz jutottak el a Nyitott Kör előadásai. Ez összesen 5151 főt jelent, ami a pályázati anyagban becsült elérés 130%-át jelenti. Továbbá, a pályázati anyagban megfogalmazott 15%-os hátrányoshelyzet-kvóta kiírói elvárás volt, amit a gyakorlatban teljesíteni nem volt egyszerű feladat, tekintve, hogy az időközben meghozott GDPR-szabályzatok erősen szigorították az egyesület ilyen adatokhoz való hozzáférését. „A létrejövő új előadások szempontjából sikerült teljesítenünk a pályázatban foglaltakat, a folyamatos kompetenciafejlesztésre irányuló hosszútávú stratégiai célok tekintetében pedig részben sikerült. A pandémia sajnos ezt keresztbe vágta. De ez nem is olyan cél volt, amit számonkértek volna, csak jó lett volna, ha ez is sikerül. A pályázat kellő szabadságot biztosított, nem voltunk folyamatosan ellenőrizve, ami jó. Viszont a GDPR sokszor nagyon megnehezítette a dolgunkat, amikor adminisztrálásra, beszámolásra került sor” – összegezte a hároméves projektet Meszlényi-Bodnár Zoltán.
(Forrás: Revizor Online)
