Szerző: Csáki Judit
A Káva Kulturális Műhelyt mindenki ismeri, akinek a színházhoz köze van. Drámapedagógia, művészetpedagógia, részvételi színház. Magellán nevű projektjük 30 millió forintot nyert az Európai Unió Kohéziós Alapjához benyújtott pályázattal. Arra voltam kíváncsi, mire futotta ennyi – a független színházak körében szabad szemmel is jól látható – pénzből.
Kritikusként nem egyszer és nem kétszer láttam „kávás” – vagyis a Káva Kulturális Műhely által készített – előadást, és mindannyiszor rácsodálkoztam, hogy számtalan trükkös módszerük van nemcsak a különböző korú gyerekközönség, hanem a kísérő tanárok aktivizálására is. Tudom persze, hogy ez a szakmájuk része, ahogy az is, hogy nemcsak a pedagógiai, hanem a színházi részek is rendben vannak.
Az Európai Unió Kohéziós Alapjából elnyert pénzzel – pontosabban az ezekből készült projektekkel – a szociokulturálisan hátrányos gyerekközösségeket célozták meg. Óvodások, általános és középiskolások voltak a célközönség, valamint a foglalkozásokat és azok feldolgozását segítő pedagógusok, a cél pedig – a korosztálynak megfelelő formában és mértékben – az önismeret, önbecsülés és önbizalom növelése. Az idősebbeknél a csoportkohézió, az aktivitás és az önreflexió erősítése is fontos feladat, például a korai iskolaelhagyás megakadályozása érdekében, valamint a társadalmi integráció, a személyre szabott jövőkép szempontjából.
„A program igazán belesimult a Káva működésébe, ezért aztán a mindennapjaink szerves része lett”, mondta Balassa Zsófia, a Káva akkori gazdasági vezetője és projektmenedzsere. „Annak igazán nagyon örültünk, hogy a környező települések – például Isaszeg és Kistarcsa – iskolái is el tudtak jönni, hiszen a pályázati pénz fizette az utaztatásukat. Ez másképp aligha ment volna, hiszen a vidéki turnéhoz ők túl közel vannak, ahhoz viszont túl messze, hogy néhány pedagógus tömegközlekedéssel el tudja hozni hozzánk. A külön busz az iskoláknak persze megfizethetetlen.”
A budapesti intézmények közül főként nyolcadik és kilencedik kerületiek, egy óvoda és tizenegy iskola vett részt a Magellánban – amely egyébként szorosan kapcsolódott a Káva korábbi projektjeihez is, amellett, hogy új formákat, módszereket is kidolgoztak –, és igazán impozáns számok is kifejezik az eredményt. Az összesen 12 intézményben megvalósult témanapok mindegyike három modulból állt: készség- és képességfejlesztő játéksor, komplex színházi nevelési előadás, és harmadikként az a bizonyos „reflexiós modul”, egy drámás foglalkozás, amely a feldolgozást, illetve a gyakorlatba átültetést segíti. A projekt része volt még a két vetélkedő; ezek alkalmával játékosan ismertették meg a gyerekeket a színházi alapfogalmakkal, és egyáltalán: a művészetekhez igyekeztek közelíteni őket.
A Kávában hagyomány a pedagógusokkal való szoros együttműködés: ezúttal 12 pedagógus végig együtt dolgozott velük az összesen 108 témanapon. „Az iskolákkal való együttműködéseinket természetesen egyeztetni kellett a tankerületekkel, ami tehette volna nagyon bonyolulttá a folyamatot, de nem volt semmi fennakadás, könnyen ment minden”, mondja Balassa Zsófia.
„Volt két olyan színházi játék is, amelyeket kifejezetten ennek a projektnek a keretében hoztunk létre”, teszi hozzá Takács Gábor, a Káva vezetője. „Ötödikeseknek és hatodikosoknak csináltuk Patonay Anita kolléganőmmel az Elveszve című játékot, amely egy tizenkét éves fiú történetén keresztül az elveszettséget, a kapcsolódási pontok elvesztését, és a visszatalálás lehetőségét vizsgálja. Bonyolult történet volt, több idősíkkal, hiszen az iskolából kicsapott fiú egyszercsak felnőtt lesz, és húsz évvel később kénytelen szembenézni a múltjával. Mondom, nem volt könnyű, ki-be ugráltunk az elkészített, megrendezett jelenetek, illetve az ott rögtönzött drámás játékok között. De a gyerekek nagyon mentek a sztorival, nagyon érdekelte őket, aktívak voltak. Izgalmas alkalmak voltak ezek.”
A másik, ebben a projektben létrehozott színházi játék a Kopogtatás címet viselte. Ez nyolcadikosoknak készült, és arról szólt, hogy egy osztályba öt új gyerek jelentkezik, de csak kettőt lehet fölvenni. A döntés szempontjairól, a döntésben résztvevőkről szól a játék; a gyerekek bevonásával beszélik meg, hogy ki szavazhat és milyen alapon. Ebben a játékban is sokféle színházi nevelési szempont játszik szerepet: a mérlegelés, a mások szempontjainak figyelembe vétele, a vitára való készség és képesség, valamint a mindezekben megmutatkozó felelősség.
A Kávának juttatott uniós pénz egészen biztosan jó helyre ment, és a sokszáz, túlnyomórészt valamilyen szempontból hátrányos helyzetű gyerek bizonyára profitált belőle.
(Forrás: Revizor Online)
