Szerző: Puskás Panni
Hatalmas, komplex, rengeteg témát érintő projekt volt a Soltis Lajos Színház vidéki „sokszínű kultúrahálózat modelljének kidolgozása nemzetközi együttműködés segítségével”. Az uniós pénzből finanszírozott programban két erdélyi, egy felvidéki és egy angol partner is részt vett, és összesen két éven át tartott.
Azt írtam a címben, hogy hálózatosodás és közösségépítés Celldömölkön, de máris helyesbítenem kell, hiszen bár a Soltis Lajos Színház éppen Celldömölkön van, és onnan szervezte ezt a nagy és szerteágazó projektet, az több országot, sok települést és sok szervezetet érintett. A pályázaton, amely 2019-ben zárult le, 45 584 546 forintot nyert el a színház. Hogy a pénzt pontosan mire költötte, nem olyan nehéz követni, hiszen a pályázat keretében megvalósult programokat több mint kielégítő módon dokumentálta a színház weboldalán Ölbei Lívia, a program szakmai vezetője az úgynevezett Soltis Kulturális Értéktárban.
De lássuk, mi volt a célja a celldömölki színház pályázatának! A pályázat során a színház munkatársai a partnerszervezetekkel közösen tudásmegosztó műhelysorozatot hoztak létre, amellyel alulról szerveződő civil közösségeket igyekeztek megszólítani, ezen belül pedig nagy figyelmet fordítottak a művelődésszervezőkre, a színházi és egyéb művészeti csoportok vezetőire, illetve bizonyos témák kapcsán önkormányzati dolgozókat, közművelődésben tevékenykedő szakembereket hívtak meg a közös gondolkozásra. A pályázat során összesen 43 szervezetet sikerült elérniük szerte az országban, ezen listán találunk színházi nevelési társulatokat, iskolákat, művelődési házakat, de még kőszínházakat is.
A pályázati partnerek az erdőszentgyörgyi Bodor Péter Művelődési Egyesület (Románia), a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely (Románia), az őrsújfalui „És” Polgári Társulás (Szlovákia), valamint az angliai Burn the Curtain voltak.
A pályázat gyökerét képezte a vidéken (is) nehéz helyzetbe került kulturális szféra életben tartását célzó jó gyakorlatok egymásnak való átadása. Ez egyrészt jelentette az előadó-művészeti és kulturális körökben munkálkodók társadalmi érzékenyítését, másrészt olyan minták feltérképezését, melyek képesek a közösség önszabályozó és önfenntartó működését előmozdítani annak érdekében, hogy e közösségek a kulturális alapellátás feladatait helyben, akár alulról szerveződő csoportokban el tudják végezni. Praktikusan szólva tehát a következő történt: a négy pályázati partner összegyűjtött rengeteg értékes ötletet azzal kapcsolatban, hogyan lehetne a leszakadó kistelepülések kulturális életét felpezsdíteni a legkülönbözőbb színházi eszközök segítségével, majd ezeket közösen megvitatták azokkal, akik az érintett csoportok kulturális életét szervezik.
A pályázatban a színház összesen tizenkét műhelymunkát, tíz tanulmányi utat, valamint három szakmai programot vállalt és teljesített. A pályázat gerincét jelentő színházi formák és közösségi továbblépési lehetőségek mellett számtalan másik jelentős témakört is érintett a projekt, ezek közé tartozott – a teljesség igénye nélkül – a kis közösségek lehetőségeinek feltérképezése, a generációk közötti együttműködés, a hátrányos helyzetű gyerekek drámapedagógiai eszközökkel való nevelésének lehetőségei, az infokommunikációs eszközök felhasználásának lehetőségei a színházi és a közösségi életben, a közművelődés feladatainak körüljárása vagy például az öngondoskodásra való oktatás kérdése.
A projekt egyik fontos célja volt a tudásmegosztáson kívül a hálózatosodás. Kulturális közhely, hogy Magyarország vízfejű, és hogy a kulturális élet túlnyomó része Budapestre összpontosul. Ez bizonyos szempontból nem is meglepő, hiszen az ország lakosságának húsz százaléka Budapesten él. De mi a helyzet a további nyolcvan százalékkal? Tényleg alig van kulturális törekvés, vagy csak nem látszik Budapestről? A válasz, ha jól értem a projekt céljaiból így is, úgy is megadható. Van pár erősebb, alulról szerveződő alkotóműhely vidéken – ilyen például maga a Soltis Színház is, a győri RÉV Színház, a pápai Teleszterion Színházi Műhely vagy az inárcsi KB35 társulat. És van még rengeteg apró, alig észrevehető közösség, amelyek elszigetelten dolgoznak egymástól. A pályázat arra is vállalkozott, hogy e szervezeteket, kulturális köröket összekösse egymással műhelyek, vendégjátékok, táborok, drámapedagógiai programok vagy egy fesztivál (Soltis Lajos Országos Színházi Találkozó) keretében, és a kapcsolatok megerősítésével az adott szervezeteket, kulturális köröket is erősítse. Ezeknek lenyomatai szintén fellelhetők a fentebb már említett Soltis Kulturális Értéktárban.
Egy másik, ugyancsak fontos célkitűzés volt a nemzetközi partnerségek megerősítése a közös műhelyek, valamint a külföldi vendégjátékok segítségével. Ennek részét képezte 2018 áprilisában és 2019 márciusában a Soltis Lajos Színház erdélyi turnéja, amelynek során az előadásaikat olyan kulturális szempontból hátrányos helyzetű kistelepülésekre is eljuttatták, ahol a gyerekeknek ritkán vagy szinte sosem adódik lehetőségük színházba menni. Ilyen települések voltak például Kibéd, Hármasfalu, Makkfalva, Jobbágyfalva vagy Havad. A 2018-as őszi és tavaszi erdélyi turné alatt 24 alkalommal játszott a színház, összesen 4140 néző előtt. A tavaszi turné alkalmával A mindentlátó királylány című előadásukat, az őszi turné alkalmával pedig az Óperenciás mesék: Ördöngölő című előadásukat utaztatták.
Forrás: Revizor Online
