Brüsszel közzétette a 2026-os uniós költségvetés tervezetét: az Európai Bizottság 193,26 milliárd eurós alapköltségvetést javasol, amit további 105,32 milliárd euró NextGenerationEU-kifizetés egészíthet ki. A pénzek célzottan olyan kulcsterületekre mennek, mint Ukrajna támogatása, az energiabiztonság, a védelem, vagy épp a zöld átállás. Emellett a költségvetés nagyobb rugalmasságot is adna a tagállamoknak: például átcsoportosíthatnák a kohéziós forrásokat olyan égető célokra, mint az energiarendszerek megerősítése vagy a megfizethető lakhatás.
Magyarország számára ezek a célok különösen relevánsak lennének – mégis úgy tűnik, a kormány más utat választ.
Lemondás tízmilliárd euróról
Júniusban a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium két rendeletet adott ki, amelyek gyakorlatilag leállítják a támogatási kérelmek értékelését, illetve lehetővé teszik, hogy egyes projekteket „ellehetetlenültnek” nyilvánítsanak. Ez különösen azokat a régiókat sújtja, ahol az egy főre jutó GDP már meghaladja az uniós átlagot – például Budapestet.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a magyar kormány lemondott a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) 10,4 milliárd eurós, azaz több mint 4000 milliárd forintos támogatásáról. Ez nemcsak hatalmas gazdaságpolitikai kérdéseket vet fel, hanem az ország jövőjét is érinti: a helyreállítási alap ugyanis 2026-ban kifut, és helyét már csak a versenyalapú kohéziós források veszik át.
A 2021–2027 közötti kohéziós keretből 22 milliárd euró állna Magyarország rendelkezésére. Ennek azonban közel felét, 9,5 milliárd eurót jelenleg nem tud lehívni, mert az Európai Bizottság szerint a magyar kormány nem teljesíti az uniós jogállamisági feltételeket. Egy másik, 1 milliárd eurós tétel már végleg elveszett a határidők túllépése miatt. És ha nem változik semmi, év végéig újabb 1 milliárdot elvesztése van kilátásban.
Pénz lenne – de akarat van-e?
A jelenlegi uniós költségvetési javaslat „Kohézió, reziliencia és értékek” fejezete önmagában 71,73 milliárd eurót tesz ki – ez a teljes büdzsé 37 százaléka. Ez az a forrás, amelyből a jól ismert hazai fejlesztési programok, a TOP, KEHOP, GINOP és társaik működnek: ezekből épülnek utak, iskolák, egészségügyi intézmények vidéken, innen származik a legtöbb felzárkóztatási támogatás.
Most, amikor az infláció miatt az önkormányzatok egy része képtelen finanszírozni a közszolgáltatásokat, és sok településen már a lakhatás vagy a fűtés is problémás, különösen fontos lenne, hogy ezekből a forrásokból a lehető legtöbb hasznosuljon.
Az Európai Bizottság legfrissebb, 2025-ös szemesztercsomagja konkrét gazdasági és társadalmi ajánlásokat is megfogalmaz Magyarország számára: gyorsítani kellene a kohéziós programokat, ösztönözni az innovációt és a zöld átállást, illetve jobban kihasználni a stratégiai beruházási lehetőségeket. Csakhogy ezekhez átlátható és kiszámítható kormányzati működésre lenne szükség – épp azokra a területekre, ahol Magyarország az elmúlt években rendre gyengén teljesített.
Végül csak az a kérdés marad:
Élünk-e a lehetőséggel, vagy végleg kimaradunk az EU-s fejlesztési versenyből? Az unió részéről pénz és rugalmasság most is lenne – de a lépések hiánya egyre több forrás elvesztéséhez vezet. Ha ez a tendencia folytatódik, az árát nemcsak a kormány, hanem a magyar társadalom egésze fogja megfizetni.
És talán egyszer meg kell válaszolnunk: hogyan történhet meg, hogy egy súlyos gazdasági helyzetben önként mondunk le több ezer milliárd forintról?
(forrás: Kecsup.hu)
