Csáki Judit írása
Fogalmam sincs, vajon az olvasóknak mennyi és milyen ismereteik vannak az Európai Unió Kohéziós Alapjáról, és általában az uniós pénzről. Nekem, mondjuk, csak annyi volt, hogy ez az a pénz, amit már megint bukunk, holmi piszlicsáré jogállami kekeckedések miatt.
Pedig nem ártana tisztábban látnunk az uniós pénzek terepén nekünk, kultúrafogyasztóknak, kultúracsinálóknak, és egyáltalán: a világ dolgai iránt érdeklődő embereknek. Utánaolvastam hát, mi a csuda ez a harmincegy évvel ezelőtt létrehozott uniós alap, amelybe az EU-hoz csatlakozásunk után mi, magyarok is belekerültünk. Merthogy az egy főre jutó átlagos GDP-nk nem éri el az eu-s átlag 90 százalékát. Ez a pénz címkézve megy az egyes tagállamoknak, de – sajnos, igen sajnos – nem megy címkézve az egyes pályázóknak. A kohéziós alapból nekünk jutó pénzt ugyanis a magyar kormányzat osztja el, különböző minisztériumok és bizottságok révén.
Vannak általános célkitűzések, a 2021-27 közti időszakra például ezek: környezeti beruházások, beleértve a fenntartható fejlődéssel és az energiával összefüggő olyan területeket, amelyek környezeti előnyökkel járnak; a közlekedési infrastruktúrához tartozó transzeurópai hálózatok; technikai segítségnyújtás. Nos, a kormányzat kekeckedése és a jogállami deficitek miatt a Magyarországra jutó összeg minden nappal kevesebb.
Pedig tág kategóriák ezek, sok minden beleférne. Vannak hatalmas összegű támogatások – ezek mind az összeg, mind a típus miatt kívül esnek a kulturális érdeklődési és felfoghatósági körömön. Ilyen például a Szajol-Debrecen vasútvonal felújítására elnyert mintegy 78 milliárd forint – egyik szakaszának a kivitelezője a Thales Austria GmbH, Thales Rail Signallig Solutions Kft. közel 13 milliárd forintért, és hát nem megyünk bele a bonyolult céghálók mögött meghúzódó tulajdonoshálózat felderítésébe, mert nem értünk hozzá. Sejtelmeink vannak, mégpedig bal.
Bennünket a kultúrával valahogyan összefüggő pályázatok érdekeltek, közülük is azok, amelyek megvalósítási ideje lejárt. Vagyis a művelődési házak és színházak táján nézünk körül – és egy cikksorozatban annak járunk utána, mit sikerült megvalósítani a kohéziós alap pénzéből, mennyire teljesültek a pályázatban ígértek.
Igen, bizonyos értelemben visszatérünk a Revizor őskorához; annak idején ugyanis arra jöttünk létre, hogy szakmai, kritikai mérlegre tegyük a Nemzeti Kulturális Alap által támogatott projekteket. Aztán ez a vezérelv épp úgy kimúlt (mármint az igény az NKA részéről), ahogy mi is kimúltunk az NKA-ból, nem érdemesítvén támogatásra a szakkritikai tevékenységet.
Most a 2009-2021 közti periódus témánkba vágó nyertes pályázatait néztük át. A megyénkénti bontásból kiderül, hogy az elosztás nagyjából egyenletes; a megyeszékhelyek is kaptak szépen, a városok és községek is. Nagy összegű támogatásnak számít ötvenmillió forint, de akad egy-két még nagyobb, például a Borsod megyei Putnok önkormányzatának juttatott 300 millió forint fedett piaccsarnok építésére és a Bányász Művelődési Ház felújítására. Putnok fideszes polgármestere országgyűlési képviselő is volt, amíg mindkettő lehetett – aligha tévedünk, ha nem csekély jelentőséget tulajdonítunk a lobbierőnek. A kisteleki Kárpátia Kincsesház (a helyi önkormányzat tulajdona) a helyi Klebelsberg Művelődési Központban két, összesen 50 milliós eu-pénz segítségével kulturális nevelést végez, és „Multi-Art Kreatív Műhelyt” alakít ki – milyen szerencse, hogy a fideszes polgármester akkoriban az Európai Unió Régiók Bizottságában a magyar delegáció vezetője volt; remélhetőleg ez nem csökkentette a nyerési esélyeket.
A borsodi, szabolcsi, baranyai községek jelentős hányada az elnyert 30-50 millió forint jelentős hányadát a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatására költi. A borsodi Múcsony nagyközség független polgármestere vezetésével összeállított pályázat például a „szociokulturális hátrányok csökkentését” célozza, számos módon: szakemberek, óvodapedagógusok vezetésével kreatív foglalkozásokat, szakköröket, versenyeket szerveznek – és ilyen típusú pályázatot szerencsére számosat találtunk a listán, hiszen evidens, hogy ezen a területen nem az Európai Unió átlagához képest, hanem más magyar régiókhoz képest is nagy a különbség.
Tervezett sorozatunkban néhány konkrét kulturális tematikájú pályázat megvalósításának nyomába eredünk. Nem célunk sem a reklám – noha ezen írásainkat, mint alább a disclaimerben látják, uniós támogatásból fizetjük –, sem a tetemre hívás, csakis a helyzet, a tények, a rögvalóság dokumentálása.
Hisszük, hogy a kultúrán edzett olvasóink tájékozottságának valamelyes szélesítése mindannyiunk számára hasznos.
(Forrás: Revizor Online)
