Két évtizeden át megkerülhetetlen szereplője volt Hajdú-Bihar megye politikai életének Tasó László, a Fidesz egykori közlekedéspolitikai államtitkára, az Építési és Közlekedési Minisztérium jelenlegi Északkelet-Magyarország közúti és vasúti közlekedésének fejlesztéséért felelős miniszteri biztosa. Neve szinte összeforrt a megyei 3-as számú választókerülettel, ahol 2006 óta minden egyéni parlamenti választást megnyert – nem is akárhogy: mindig 51 százalék feletti eredménnyel, 2022-ben pedig rekordnak számító 63,51 százalékkal vitte el a mandátumot.
Ennek ellenére 2026-ban már nem indul újra egyéniben. A Fidesz választókerületi tanácsa 9:7 arányban leváltotta, és helyette a hajdúsámsoni polgármestert, Antal Szabolcsot támogatja. Tasó ugyan még bizakodhat abban, hogy Orbán Viktor személyesen felülbírálja a döntést, ám erre kevés az esély. Tasó, úgy tűnik, inkább maga is belátta, hogy változnak az idők: visszalépett az egyéni indulástól, és a párt országos listájára helyezné át politikai túlélésének súlypontját. Ezzel párhuzamosan miniszteri biztosként igyekszik megőrizni befolyását: Lázár János mint építési és közlekedési miniszter megbízásából Északkelet-Magyarország közúti és vasúti fejlesztéseiért felel. Ez biztosíthatja politikai életben maradását.
Tasó a HAONnak adott interjújában elmondta, hogy szerinte a Fidesz a térségben nem szerepelt rosszul a 2024-es önkormányzati választásokon, „csak” a korábbi eredményeihez képest gyengébben. A vereségek okait nem belső feszültségekben vagy politikai elhasználódásban látja, hanem külső tényezőkben: a közösségi médiában és „külföldről fizetett portálokon” zajló „gyűlöletkampányban”, illetve a TISZA Párt erősödésében.
Tasó térségbeli befolyása látványosan megkopott. Egyre több helyen buknak el a hozzá kötődő politikai szereplők – legutóbb épp’ Nyíradonyban, amely a választókerület központja is volt, és ahol korábban Tasó unokaöccse töltötte be a polgármesteri posztot.
Mindez azonban valószínűleg csak a jéghegy csúcsa. Egyre több adat, helyi beszámoló és vizsgálat irányítja a figyelmet arra, hogyan használtak fel az elmúlt években uniós forrásokat a térségben – különösen Tasóhoz köthető beruházásokban.
Az uniós pénzek nyomában
Tasó László egyik „zászlóshajóprojektje” a képviselő nyíradonyi magánerdejébe épített lombkorona-sétány lett, amelyre EU-s forrásból több tízmillió forintot kapott. A történet nemcsak azért lett országos hír, mert Tasó maga ismerte el, hogy a projektet ő bonyolította a saját birtokán, hanem mert mindezek ellenére állítása szerint minden szabályt betartott.
Az Integritás Hatóság mégis másként látta. Súlyos szabálytalanságokra hivatkozva feljelentést tett, s bár az ügy nyomozása máig nem zárult le, a projekt szimbólummá vált. Tasó közleményben reagált és fenyegetőzött is: „Ha nem történik változás, akkor elszakad a cérna, és beköszönt a hétköznapi erőszak korszaka” – írta 2023-ban. Azóta csend lett körülötte, de a választók nem felejtettek: Nyíradony, a korábbi bástya elveszett, és a választókerületi tanács is jelezte, új korszak jön.
Külön pikantéria, hogy a fideszes megyei közgyűlés alelnöke, Tasi Sándor – Tasó László politikai és családi szövetségese – szintén nyert egy lombkoronasétányos pályázaton ugyanazon a településen. Hivatalos kommunikáció szerint a pályázati feltételek nem zárták ki, hogy egy településen belül több, hasonló célú projekt is megvalósuljon, ha azok más helyrajzi számhoz tartoznak.
Futópálya a családi földön – az EU-s támogatások magánosítása?
Már nemcsak lombkoronasétány, hanem egy 1200 méteres, rekortán borítású futópálya is épült a 7300 lakosú Nyíradonyban – méghozzá úgy, hogy annak jelentős része Tasó László erdein, valamint a családhoz köthető szervezetek és cégek földjein keresztül vezet. A beruházást hivatalosan a lakosság egészségtudatának fejlesztésére hivatkozva valósították meg, valójában azonban a pálya egy elzárt, nehezen megközelíthető területen fekszik, így a sportcélú használata erősen korlátozott.
A projekt elindításáról a város fideszes polgármestere, Tasó Béla – Tasó László unokaöccse – a járványhelyzet alatt, egyedül döntött. A megvalósításhoz 45 millió forintos támogatást kaptak a Miniszterelnöki Kabinetirodától, ezt azonban határidőre nem sikerült felhasználni, így a kormány visszakérte az összeget. Bár a polgármester azzal érvelt, hogy a futópálya végül elkészült, és két debreceni céget is megbízott a munkálatokkal, az állami szerv hajthatatlan maradt, a támogatást vissza kellett fizetni – a kivitelezők viszont addigra már dolgoztak, és így nem jutottak hozzá a pénzükhöz. Az ügyből per lett, a nyíradonyi önkormányzat pedig csődközeli helyzetbe sodródott.
A fizetésképtelenség elkerülése érdekében Tasó Béla később módosítani próbálta a város költségvetését, nehogy a több száz milliós hiány miatt gondnokot rendeljenek ki a településhez. Júniusra végül sikerült rendezni a tartozásokat, a pálya azonban továbbra sem került önkormányzati tulajdonba – vagyis a város közpénzből egy olyan sportlétesítményt finanszírozott, amely vélelmezhető, hogy részben egy magánérdekeket is kiszolgáló, zárt területen fekszik.
Nem véletlen, hogy az önkormányzati választáson Tasó unokaöccse is bukott – a választók bizalma megingott abban a politikai hálózatban, amely évtizedekig osztotta a fejlesztési forrásokat a térségben.
Alapkő, vállveregetés, EU-ellenes hangulat – a téglási példa
A márciusi közösségi ház alapkőletétel Tégláson szinte tankönyvi esettanulmány: milyen politikai körítéssel zajlik ma egy EU-s pénzből finanszírozott fejlesztés Magyarországon.
A több mint 400 millió forintból épülő Nonprofit Szolgáltatóházat nagyrészt az EU finanszírozza – a TOP Plusz program keretében 83 százalékos uniós, 17 százalékos hazai forrásból valósul meg. Az ünnepségen Tasó László, Pajna Zoltán, Hajdú-Bihar Vármegyei Önkormányzat elnöke és Szabó Csaba, Téglás polgármestere tartottak beszédeket, de a pénzt biztosító Európai Unió említése szinte teljesen kimaradt. Utóbbi azért lényeges, mert ez a unió által finanszírozott projektek egyik alapfeltétele, hogy legyen kint a támogató alap neve és hogy milyen forrást, milyen célért használtak fel.
A Debreciner tudósítása szerint Tasó inkább a magyar kormányt dicsérte, miközben panaszkodott arra, hogy az uniós források „ígéretek” csupán, és még nem kaptak sokat. A projekt tájékoztató táblájáról – ami minden EU-s beruházásnál kötelező – viszont megfeledkeztek. A politikusok mögött végig ott volt a kivitelező cég, a Kelet-Út Kft. logója, de az Európai Unió zászlaja nem.
Pajna Zoltán is inkább az EU-t bírálta, amiért visszatart forrásokat, miközben a magyar kormány teljesít.
A kontraszt látványos.
A nyíradonyi város új vezetése szerint nemcsak pazarló, hanem szabálytalan is volt a nyíradonyi önkormányzat korábbi gazdálkodása. Szilágyi Zoltán polgármester hivatalba lépése után külső átvilágítást rendelt el, amely már az első harmad feldolgozása alapján súlyos visszaélésekre utal. A vizsgálat szerint több százmillió forintnyi uniós támogatást a céltól eltérően, gyakorlatilag likvid hitelként használtak fel – az így leemelt összegek egy része soha nem került vissza a település költségvetésébe. Szilágyi szerint ez a felelőtlen gyakorlat a várost a csőd szélére sodorta.
A hiányzó pénzek ügye miatt Szilágyi különösen nagy értékre elkövetett költségvetési csalás és hűtlen kezelés gyanújával feljelentést tett, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal pedig már el is rendelte a nyomozást. A polgármester állítása szerint az önkormányzat által kifizetett összegek jelentős része végül a Tasó család érdekeltségébe tartozó vállalkozásokhoz, egyesületekhez és cégekhez vándorolt. Ráadásul az önkormányzat vagyonkezelő cégénél rendszeresen előre fizettek ki nagyobb összegeket a kivitelezőknek anélkül, hogy tételesen ellenőrizték volna az elvégzett munkát – ez pedig súlyos ellenőrzési hiányosságokra és potenciális visszaélésekre utal.
Tasó László fideszes országgyűlési képviselő nyilvánosan lehazugozta Szilágyit, és egy közmeghallgatáson élesen támadta az új polgármestert, amiért az bejelentette: több százmillió forintos hiány keletkezett a város költségvetésében, és közpénzek vándoroltak ellenőrizetlenül családi cégekhez. Tasó és unokaöccse, az előző polgármester Tasó Béla magánvádas eljárásban próbálja elérni Szilágyi elítélését, mert az korábban azt mondta, hogy az előző időszakban a Tasó család érdekeltségeit és a befolyása alá tartozó cégeket nagy bevételekhez juttatta az önkormányzat, miközben utóbbi azt ígéri: nem nyugszik, amíg a felelősök el nem számolnak a város pénzével.
