Európa-szerte egyre több kisváros és falu bizonyítja, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem nem csak nagy stratégiák és brüsszeli döntések szintjén zajlik. Zöld háztetők nőnek ki a városi betonból, közösségi kertek és energia-szövetkezetek alakulnak, új életet adva a helyi közösségeknek. A változás sokszor csendes, de annál látványosabb.
Az Európai Bizottság „Közösségek az Éghajlatért” (Communities for Climate – C4C) programja 11 országban 50 helyi projektet támogatott, hogy megmutassa: a fenntarthatóság nem elérhetetlen cél, ha az emberek maguk is részesei a megoldásnak. A kezdeményezés célja az volt, hogy ösztönözze a lakosokat, önkormányzatokat és civil szervezeteket a közös cselekvésre – legyen szó megújuló energiáról, vízgazdálkodásról vagy a helyi élelmiszerrendszerek újragondolásáról.
A C4C programban résztvevő közösségek nemcsak ötleteket kaptak, hanem valódi támogatást is: szakértői tanácsadást, képzéseket és tapasztalatcserét. Ez tette lehetővé, hogy a papíron maradt tervekből működő projektek szülessenek. Volt, ahol napenergiával működő közösségi központ épült, máshol a helyi piacokat és termelői hálózatokat élesztették újra.
„A közösségek támogatása nemcsak helyi projektek segítését jelenti, hanem új gondolkodásmódot is arról, hogyan reagálhat Európa a jövő kihívásaira” – fogalmazott az egyik résztvevő.
Magyar példák
Nem kell messzire menni olyan közösségért, amely sikeres projekteket tudhat maga mögött, a budapesti Auróra Klímakert például egy olyan önkéntesek által működtetett inkluzív városi tér, amely mindenki számára nyitott, és ökoszisztéma-szolgáltatások, workshopok és személyre szabott tanácsadás révén ösztönzi a közösségi szerepvállalást. Vagy a szintén magyar Castanea Egyesület, amely az ökológiai válságra adott gyakorlati megoldásokra összpontosít permakultúrás és regeneratív módszerekkel. Az egyesület célja a fenntartható ember-természet kapcsolat előmozdítása, valamint a regionális részvétel ösztönzése egészségfejlesztési, valamint környezetvédelmi és oktatási projektjeiben.
Európa-szerte más sikeres tenni akaró természettudatos közösségek is tevékenykednek, mint például a dél-olaszországi Gargano Nemzeti Parkban a Syntropic oasis to RE-connect projekt, melynek célja egy ellenálló és biodiverz ökoszisztéma létrehozása egy ökofaluban, vagy az észak-olasz Energia Nostra nevű megújulóenergia-közösség, amely földet használ mind napenergia-termelésre, mind mezőgazdaságra, aktívan bevonva a lakosokat és a helyi szervezeteket a megújuló villamos energia termelésébe és felhasználásába. De kitűnő példa a horvát Grassy Perspectives projekt is, amely forradalmasítja Eszék városi parkjait a fenntartható gyakorlatok és a közösségi szerepvállalás előmozdításával, vagy a romániai School in the Orchard projekt, amelynek célja az ökológiai nevelés, és közösségi kertek és komposztáló állomások létrehozását foglalja magában az iskolákban.
A kezdeményezések mögött azonban nemcsak lelkesedés, hanem komoly akadályok is álltak. Sok projekt küzdött jogi korlátokkal, finanszírozási bizonytalansággal vagy a szakmai kapacitások hiányával. A program zárójelentése szerint a sikeres példák ellenére tartós, rendszerszintű támogatásra van szükség, hogy ezek a kezdeményezések ne szigetekként, hanem egy európai hálózat részeként működhessenek tovább.
A Bizottság szakértői ezért egy új uniós keretrendszert sürgetnek, amely hosszú távon biztosítja a közösségi klíma-akciók finanszírozását, tudásmegosztását és politikai beágyazottságát. Mert bár a változás helyben kezdődik, a jövő Európája csak akkor lesz zöldebb, ha ezeket a helyi erőfeszítéseket közös célként kezeli.
(Forrás: ec.europa.eu)
