Szerző: Orbán Krisztina
A Manna Kulturális Egyesület Pest megyei óvodákba, iskolákba és nyári táborokba vitt színházi nevelési foglalkozásokat az Európai Unió Kohéziós Alapjának támogatásával. A cél az iskolaelhagyás megelőzése volt és a kultúraközvetítés, de a programot, kézműves, verses, mozgásos foglalkozást, meseterápiát tematikájában az adott csoport igényeire tudták szabni – és a közbejött koronavírus miatt nem csak az EU-nak, de többek között az ÁNTSZ-nek is meg kellett felelniük.
A közhasznú, nonprofit civil Manna Kulturális Egyesület Ébresztő-óra nevű drámapedagógiai – tehát a színházi formát készségfejlesztésre és nevelésre használó – és művészetterápiás fókuszú programsorozata 29.734.345 forint pályázati támogatást kapott. Az óvodástól egészen a középiskolás korosztályig dolgoztak gyerekekkel, összesen 5300 fővel, köztük hátrányos helyzetű gyerekekkel, emellett holisztikusan felfogva a feladatot elérték a szülőket és a nevelőket is. A pályázaton kívül is ajánlottak foglalkozásokat a pedagógusoknak, hogy bővíthessék az eszköztárukat, mondja el Gáspár Anna, a pályázat projektmenedzsere.
A programban az egyesület a képviselő-közvetítő profiljára, tudására építve olyan független színházi alkotókat, produkciókat, drámás szakembereket vont be a megvalósításba, mint például a Nézőművészetit és a Marica Produkciót, a Szabad Labor Drámaműhelyt, de a Modern Art Orchestrát is, akik iskolai jazzkoncerteket adtak. Az alkalmak negyede zajlott külső helyszínen, más intézményben vagy színházban, például a Budapest Bábszínházban vagy a Szkénében, ahol a gyerekek azt is megtanulják, hogyan illik ott viselkedni.
A Manna a színház formanyelvét, eszközeit közvetítette olyan gyerekeknek, akik azzal máskülönben nem találkozhattak; de a nyelv, a forma és a téma minden foglalkozáson az adott korosztályhoz igazodott, hiszen a pályázatban megfogalmazott cél volt a társadalmi, közösségi, lélektani problémákkal való közös munka. „Voltak olyan esetek, amikor tényleg éltek az adott igazgatók, tanárok azzal a lehetőséggel, hogy egyéni foglalkozásokat is vállaltunk. Több olyan intézmény volt, ahol a Covid után a gyerekközösségek teljesen szétestek és nagy szükség volt arra, hogy a kimondatlan feszültségeknek teret adjunk, szavakká formáljuk őket. A meseterápia erre remek eszköznek bizonyult, ugyanúgy használható volt óvodás csoportoknál, mint középiskolásoknál. Tehát akadt olyan intézmény, ahol kifejezetten arra kerestünk megoldást, hogy egy-egy osztályt vagy csoportot segítsünk az újraformálódásban.” – meséli Gáspár Anna. Például volt kérésre bullying, kiközösítés elleni darab, emellett a drámafoglalkozások vagy előadások tematizálták a családon belüli titkokat és a kortárs kapcsolatok feszültségeit, a másság elfogadását, a drogozáshoz vezető utat és következményeit. Hogy mit tud elérni egy ilyen projekt? Beszédesnek találom a „fészket rakni a fejben” kifejezést a következő, pedagógusi visszajelzésben: „A gyerekek nagyon élvezték, örömmel vettek részt a játékokban, sok gondolat fészket rakott a fejükben… utólag is sokat beszélgettünk még a versekről. Jó bevezető út volt ez ahhoz, hogy eljussanak a versek a »fogyasztókig«.”
A pályázat meghatározta a 29,7 millió elkölthetőségének arányait. Gáspár Anna kérdésemre elmondta, hogy „a feladatunk az volt, hogy tizenkét intézménybe két éven keresztül rendszeresen, legalább kéthavonta vigyünk kulturális programokat, azonban a felkért társulatok és szakemberek alvállalkozói számláira, azaz dologi költségek kifizetésére az összeg legfeljebb 30%-át költhettük. A kiírás szerint a projektmenedzsment költségeire maximum a teljes támogatás 6,5%-át, eszközök beszerzésére maximum 6%-át fordíthattuk. A maradék közel 60%-ot utazásra, tábori étkezésre, helyiség-bérleti díjra, belépőkre és bérekre költhettük. A programok nagy részét az intézményekben tartottuk, így bérleti díj, belépőjegyek és utazási költség végül csak marginálisan szerepelt az elszámolásunkban. Tartva a költségvetési szabályokat nagyon sok kollégát óradíjban, megbízási díjas szerződéssel foglalkoztattunk a megvalósítás során, illetve a projekt szervezésén különböző munkakörökben dolgozó három fő – állandó munkatárs – végig alkalmazásban állt.”
Azt már az egri Harlekin Bábszínház pályázatai kapcsán megírtuk, egy (tantermi) drámapedagógiára tervezett projektet hogyan akaszthatott meg, hogy a koronavírus első hullámai idején bezártak az iskolák. Ez a program is 2019-től valósult meg, így a Manna csapatára is plusz terheket róttak a korlátozások, azonban újratervezve, kvázi újraindulva, három új, online formájú foglalkozás kifejlesztésével folytatta az egyesület a programot. „Az iskolák számára fejlesztettünk a Szabad Labor drámapedagógus csapatával online is kivitelezhető drámafoglalkozásokat és bekapcsolódtunk a digitális oktatásba.” – mondja erről Gáspár Anna. Volt intézmény, ahol már májusban dolgozhattak online a gyerekekkel, és a nyaranta alábbhagyó vírus lehetővé tette, hogy táboroztathassanak. Az óvodákban különös rugalmasságra volt szükség: előfordult, hogy az óvónő vezette előzetesen egyeztetett szakmai útmutató alapján a Manna foglalkozását a Manna eszközeivel, mert külsős nem léphetett be az épületbe. Sikerrel kértek egy év hosszabbítást, így 2022-ben zárták le a projektet. Nehezebbé vált a kapcsolattartás, az újraszervezések révén többet kellett egyeztetni a résztvevő intézményekkel. A tizenkét oktatási intézményből, akikkel a Manna a pályázat megkezdése előtt szerződést kötött, tíz maradt végig a programban. A Terézvárosi Két Tannyelvű Általános Iskolával és a Lázár Vilmos Általános Iskolával a Covid alatt megszűnt az együttműködés, de sikerült helyettük bevonni a programba a Rákospalotai Meixner Általános Iskolát és a Facultas Humán Gimnáziumot: az új intézmények részéről nem volt elég a részvételi szándék, de pályázati szempontból is hasonlítaniuk kellett a felmondott intézményekre (képzési szintben, fővárosi-vidéki státuszban stb.).
A táborokat nyáron meg tudták tartani, összesen tízet, ezek előnye, hogy javarészt szabadtéren, 10-25 fős csoportokban zajlik egyhetes folyamatos, intenzív munka. A Covid miatt az Ébresztő-óra táborait a megszokottnál nagyobb felügyelettel szervezték, ahogy a szakmai beszámoló is kitér rá: „nagyobb létszámmal vettek részt a szakmai megvalósítók is, akik kísérték a táborokat, hogy az új higiéniai elvárásoknak is meg tudjunk felelni, mind a közösségi terek, mind a mosdók használata terén, illetve nagyobb felügyeletet igényeltek az étkezések is. Emellett a szakmai programok megvalósítása kapcsán több szakemberre volt szükség az előírások miatt. A táboraink jelentős része az ÁNTSZ szoros felügyelte mellett zajlott, akik rendszeresen jöttek ellenőrizni a munkánkat.” Ráadásul a vírus elleni védekezés előre nem tervezett felszerelést is igényelt, a tesztekre, a maszkokra és az arcvédő pajzsokra utólag már nem lehetett a kohéziós alap pályázati támogatásából elkülöníteni összeget (és ezzel a beadott költségtervezettől, eszközlistától eltérni) – ezeket más, saját forrásból kellett biztosítania a Mannának.
Nem csak a pályázati megfelelés, a sikeres elszámolás számít fokmérőnek ilyen esetben – a Manna büszkén írhatja magáról, hogy a pedagógusi visszajelző kérdőívek alapján az érintettek 85%-a volt kifejezetten elégedett az Ébresztő-órával. Ezentúl a Mannának is tanulságokkal szolgált a projekt, és több intézményben, ahova rendszeresen visszatérhettek, folyamatában figyelhették a gyerekeken a fejlődést.
Szerkesztette: Csáki Judit
(Forrás: Revizor Online)
