Nem tudni biztosra, mi okozta a férfi halálát, és az eseményeket is nehéz rekonstruálni
Sok a kérdés, de néhány információ bizonyos: Sebestyén József, 45 éves ukrán-magyar állampolgár július 6-án hunyt el a beregszászi kórházban. Hetekkel a halála előtt bizonyíthatóan katonai mozgósítás alá vonták, és több videón is látszik, hogy nagyon rossz állapotban volt. Hogy ez összefüggésben áll-e a halálával, és ha igen, milyen módon, azt nehéz megválaszolni, mivel sok a dezinformáció és nagy a médiazaj az eset kapcsán.
A Mandiner számolt be először, majd cikksorozatban ismertette az eseményeket, miszerint egy beregszászi férfit, Sebestyén Józsefet ukrán toborzók erőszakkal hurcoltak el, majd brutálisan bántalmaztak, amit testvére, egy szemtanú és később az áldozat ügyvédjének küldött írásos beszámoló is alátámasztott. A férfit több katonai központba is elvitték, többször megverték, és nyomás alatt kényszerítették dokumentumok aláírására. Állapota a pszichiátrián rohamosan romlott, félelmét is kifejezve, hogy visszakerül kínzói közé, végül ott halt meg. Cikkünk végén részletesen időrendbe szedve megírtuk a történéseket.
A hivatalos ukrán álláspont és egy kárpátaljai magyar ápoló szerint tüdőembólia okozta a halálát
Az Ukrán Fegyveres Erők Szárazföldi Parancsnoksága egészen más képet fest Sebestyén József haláláról. Ukrajna Magyarországi Nagykövetségének július 10-i közleményében tételesen ismertette a férfi katonai szolgálatának körülményeit. Eszerint Sebestyént 2025. június 14-én törvényesen mozgósították, miután az orvosi vizsgálat alkalmasnak nyilvánította katonai szolgálatra. Másnap egy kiképző egységhez irányították, ahol megkezdte a szolgálatot. Június 18-án azonban önkényesen, fegyver nélkül hagyta el a laktanyát, amit hivatalos jegyzőkönyvben is rögzítettek.
A közlemény szerint, néhány nappal később, június 24-én Sebestyén saját maga fordult orvosi segítséghez a beregszászi kórházban, ahol akut stresszreakciót állapítottak meg nála. Innen a pszichiátriai gondozóba szállították, ahol az orvosi nyilvántartás szerint nem találtak rajta testi sérüléseket. Július 6-án azonban váratlanul elhunyt. Az igazságügyi orvosszakértői vizsgálat szerint a halál oka tüdőembólia volt, és nem találtak erőszakra utaló nyomokat.
Az ukrán parancsnokság kategorikusan visszautasította azokat a vádakat, amelyek kényszersorozásról, bántalmazásról vagy emberi jogsértésről szólnak. Leszögezték, hogy nyitottak a körülmények átlátható vizsgálatára, de az ukrán jogszabályok keretein belül. Felhívták a figyelmet arra is, hogy a sajtó, a nyilvánosság és a külföldi kormányok tartózkodjanak az ellenőrizetlen, érzelmekre ható hírek terjesztésétől, mert ezek egy ellenséges állam – vagyis Oroszország – információs műveleteinek részévé válhatnak.
Ukrajna hivatalos álláspontja tehát egyértelmű: Sebestyén halálát természetes ok: tüdőembólia okozta, és nincs bizonyíték bántalmazásra. Ezt támasztja alá egy nevét és arcát vállaló kárpátaljai magyar ápoló, Razsó Zoltán, aki szerint Sebestyén József testén nem voltak ütésnyomok, amikor a kórházba került, és a boncolás során sem találtak erőszakra utaló sérüléseket.
Razsó az Euronewsnak azt nyilatkozta, hogy ott volt az elmegyógyintézetben, amikor Sebestyén szívmegállás következtében meghalt minden előjel nélkül, a mosdóban. A boncolás szerint Sebestyén lábából indult egy vérrög, amely elzárta a szívartériákat, és nem találtak erőszakra utaló sérülést. Razsó kiemeli, hogy szavahihetőnek ismerte a kórboncnokot, illetve több kollégája is megerősítette, hogy Sebestyén testén nem láttak ütésnyomokat, pedig többször átvizsgálták, és az esetleges zúzódásokat szokás szerint jegyzőkönyvezték volna.
Razsó nyilatkozatára a kormányközeli lapok különböző lejárató hangvételű cikkekkel reagáltak, melyekben magyargyűlölőnek, hazugnak címkézik, azt állítják, hogy börtönben is ült.
Sebestyén József tragikus története – a mozaik így áll össze
Július 9-én egy Mandiner-cikk számolt be először a halálesetről. A cikk írója az elhunyt nővérének Facebook-bejegyzésére és egy névtelen szemtanú elbeszélésére hivatkozik. Az áldozat testvérének – már nem elérhető – bejegyzése alapján Sebestyént június közepén ukrán toborzók erőszakkal vitték el katonának, majd súlyosan bántalmazták. A férfi a kiképzés alatt összeomlott, ezért kórházba szállították. A családnak ekkor még azt mondták, hogy állapota nem súlyos, később azonban a beregszászi pszichiátriára vitték át, ahol életét vesztette.
A cikk alapján a másik forrás, Sebestyén egyik ismerőse állítja, hogy szemtanúja volt a férfi elhurcolásának: Sebestyén egy beregszászi líceum előtt futott bele a toborzókba, megpróbált elmenekülni, de elkapták, bántalmazták, majd egy furgonba tuszkolták. Ungvárra vitték, majd Munkács közelében egy erdei kiképzőtáborban brutálisan megverték vasdorongokkal.
Másnap szintén a Mandiner egy újabb cikket közölt, amiben egy állítólag hozzájuk eljuttatott írásos beszámolóra hivatkoznak, amit Sebestyén halála előtt az ügyvédjének küldött, és részletesen leírja, hogy mi hogyan történt. A Mandiner által ,,nyilatkozatnak” nevezett beszámolóból idézett részletek egybevágnak a testvér és a szemtanú nyilatkozatával: előbb a Beregszászi Hadkiegészítő és Szociális Támogató Központba (RTCK és SZT) szállították, később átszállították a Munkácsi RTCK és SZT-be. Ezután a 128. különálló hegyi rohamegységhez vitték, ahol éjjeli háromkor ébresztették, sok más emberrel együtt egy erdőbe vitték, ahol durván megverték. Azt mondták neki, ha nem ír alá valamit, ,,nullára” viszik, így a verés hatására írt alá bizonyos dokumentumokat.
Másnap reggel egyeseket hazaküldtek, Sebestyén gyalog ment vissza Beregszászra. Később nem tudja miért, de pszichiátriára került, ahol kihívták a rendőrséget, akik lefotózták sérüléseit és jegyzőkönyvet vettek fel. Itt orvosi kezelés alatt állt, de minden nap rosszabbul érezte magát, nehezen tudott mozogni, és gyakorlatilag nem volt étvágya. Félt attól, hogy visszaküldik azok közé, akik ,,majd befejezik, amit elkezdtek”. Az írásban büntetőjogi cikkelyekkel együtt felsorolta, hogy szerinte milyen bűncselekményeket követtek el sérelmére.
E cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.
